Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1031. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a birói és ügyészi szervezet módositásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

1031. szám. 365 minden szervezeti s azzal kapcsolatban álló kérdés kimerítő törvénykönyvbe való foglalás által megoldható lesz. A bizottság az igazságügyminister úr által követett eljárást a maga részéről helyesnek találja és törvényhozási szempontból elhibázottnak jelzi azon irányt, a mely egy létező szervezetben észlelt bajoknak és hiányoknak orvoslását egyrészt függővé akarja tenni oly törvényhozási alkotásoktól, a melyek ugy az előkészítés, mint a törvényre emelés szempontjából évek hosszú sorát veszik igénybe; másrészt pedig üdvösnek és szükségesnek ismert intézkedések megalkotását tisztán technikai kérdéssel hozzák kapcsolatba. A javaslat megítélésére szükségesnek tartjuk annak felemlitését, hogy az a létező eljárási törvényekkel és törvényes gyakorlattal a legszorosabb összhangzásban áll, s hogy az abban foglalt új intézkedések a czélba vett eljárási reformokkal nemcsak hogy ellentétben nem állanak, hanem — mint azt alantabb kifejteni szerencsénk lesz — azoknak útját egyengetik s a bíróságokat azon helyzetbe juttatják, hogy az új eljárási törvényeket, annak idején, necsak pusztán felvenni és alkalmazni tudják, hanem hogy már eleve előkészíttessenek azon nagy feladatok megoldására, a melyek reájuk nehezedni fognak. A javaslat tartalma s annak egyes intézkedései nem átmeneti természetűek s nem jelentkeznek olyanokként, a melyek az eszközlendő eljárási reformok behatása alatt lényegesen módosulnának, hanem állandó jellegűek. így a stabilitás elve, mely különösen a birói szervezettel szemben kiváló jelentőséggel bir, a javaslatnak törvényerőre emelkedése által is kifejezésre fog jutni. A javaslatnak novelláris jellege s a különböző szervezeti törvényeken ejtett módosítások természetszerűleg kizárják azt, hogy az egyes fejezetek között szerves összefüggés és kapcsolat álljon fenn. De ha az egyes intézkedések által elérni óhajtott czélt tartjuk szem előtt, ugy a javaslat azok különfélesége daczára határozott irányra vall és egységes igazságügyi politikának folyományaként jelentkezik, mely eszközeinek megválasztásában a legnagyobb óvatossággal jár el; a birói szervezet létező alapelveit érintetlenül fentartja, az. intézményeket kiépíti s az eljárás és szervezet közti kapcsolatot szigorúan megóvja. Az igazságügyi politika, a melynek folyományaként a javaslat jelentkezik, kifejezését abban találja, hogy az igazságügynek administrativ része, az ítélkezés törvényileg biztosított függetlenségének sértetlen fentartása mellett oly alapelvekre fektettessék, ugy kezeltessék s ellenőriztessék, hogy annak gyors és törvényszerű lefolyása biztosítva legyen. Igazságügyi politikai elvét képezi továbbá a javaslatnak az, hogy az elsőfokú bíróságok szervezete olyan legyen, hogy azok feladatuknak a jelenben és — tekintettel a bekövetkezendő reformokra — a jövőben is eleget tehessenek. Elvét képezi az, hogy a szervezeten belül az erők elhelyezése egyenlékeny legyen s hogy az elsőfokú bíróságok, a melyek a jogkereső közönséggel a leggyakoribb érintkezésben állanak, ugy összaíkotásuknál, mint működésüknél fogva, a bizalmat és tiszteletet fokozottabb mérvben bírják. Az eljárási reíormok egyik vagy másik irányban, a szóbeliség folyományaként és a jogorvoslatoknak más alapokra való fektetése által, ezek megszorítását fogják eredményezni. A helyes igazságügyi politikának tehát eleve oda kell irányulnia és törekednie, hogy az elsőfokú bíróságok iránt a bizalmat a jogkereső közönségben necsak felköltse, hanem ezen bíróságokat akkép alkossa össze, hogy a bírák személye, azok elismert képessége és tapasztalata, a jogorvoslat elvonásának nagyobb ellenértékét szolgáltassa. Helyes igazságügyi politika az, a mely — mint a jelen törvényjavaslat — az igazságügy javításának egyik lényeges feltételéül a biró fokozott elméleti s gyakorlati képzettségét szabja