Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1031. Az igazságügyi bizottság jelentése, "a birói és ügyészi szervezet módositásáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

366 1031. szóm. s mindkettőnek emelésére törekszik. E tekintetben a javaslat oly eszközöket s módokat foglal magában, a melyek folytán már a közel jövőben a kir. törvényszékek és járásbíróságok oly fokon állanak, — ha a tanulmányi és elméleti vizsgarendszer megfelelően módosittatik, — hogy azok bármely nyugot-európai állam elsőfokú biróságaival, ugy a mi az egyének képzettségét, mint pedig a tőlük várható működést illeti, a versenyt ki fogják állhatni. A javaslat az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott birák anyagi helyzetét is érinti s azt két irányban lényegesen javítja, a mennyiben a törvényszékeknél alkalmazott birák egy része idővel és fokozatosan a másodosztályú kir. Ítélőtáblai birák fizetésében fog részesülni és a járásbíróságoknál több járásbiró lesz alkalmazható. A bizottság ezzel kapcsolatosan helyeslőleg és megnyugvással vette tudomásul az igazságügyminister úrnak azon nyilatkozatát, hogy az elsőfokú bíróságoknál alkalmazott birák és ügyészek járandóságait, kapcsolatosan a többi állami hivatalnokokkal, már a közel jövőben törvény utján újabban szabályoztatni óhajtja, még pedig oly irányban, hogy azok anyagi függetlensége ez által fokoztassék. A bizottság a minister úrnak ezen nyilatkozatát örömmel fogadta, mert azon meggyőződésben van, hogy jó igazságszolgáltatás rosszul fizetett birákkal el nem érhető. A biróra nézve a járandóságok meghatározásánál a puszta megélhetés ismérvül nem szolgálhat, de a megélhetés mellett is a törvényhozásnak arra kell törekednie, hogy a bíróban az anyagi megelégedettség érzete fentartassék, mert ennek hiányában a birói hatalom gyakorlása nyugodtan a biróra nem ruházható s annak működése sok esetben bizalmat keltő nem lesz. A bizottság elismeri, hogy az igazságügyminister úr úgy ezen, mint más irányban, a követendő igazságügyi politikának nemcsak új irányokat jelöl ki a javaslatban, hanem elveit tényleg meg is valósítja. A hizottság reméli, hogy a törvényhozás az igazságügyminister úr ezen törekvését nemcsak helyeselni fogja, hanem azokhoz, mint egy régi óhaj teljesüléséhez, készséggel hozzájárul. A törvényjavaslat I. fejezete a felügyeleti jognak s azzal kapcsolatban álló intézkedéseknek részletes szabályozását foglalja magában. E helyütt csakis az alapul szolgáló elvekre nézve akarunk nyilatkozni; a részleteken ejtett módosításokra vonatkozólag alantabb terjesztjük elő véleményünket. A javaslat a felügyeleti jog szabályozásánál három vezéreszmét fogadott el alapul. Az egyik, hogy a felügyeleti jog körébe eső teendők meghatározásánál és a felügyeleti hatóságok megállapításánál azon törvényesen rendezett állapot érintetlenül fenmaradjon, a mely a végrehajtó hatalomnak a birói hatalomhoz való viszonyát szabályozza. A másik alapelv az, hogy a felügyeleti hatóságok szervezete a birói szervezettel magával és a felügyeleti hatáskör a bíróságok területi hatáskörével összhangzásban álljon. Végül harmadik alapelvét e tárgyban a törvényjavaslatnak az képezi, hogy a bíróságok feletti felügyelet, annak közvetlen gyakorlása bírákra bizassék. A javaslat igen helyesen nem a bíróságokat, mint testületeket, hanem azok vezetőit jelöli ki felügyeleti hatóságokként s ez által a felügyeleti jog hatályosabb érvényesülését biztosítja, a melyet az ellenkező rendszer, habár nem zár ki teljesen, de mindenesetre lényegesen gyöngit. A javaslat a felügyeleti jog szervezésében azon helyes törvényhozási eszmét fejezi ki, hogy a felügyelet nem önczél, hanem' az igazságügyi administratiónak egyik nélkülözhetlen eszköze, s hogy az utóbbi a puszta felügyelet mellett kettős irányban kivan kiegészítést: az egyik a felső bíróságoknak az igazságügy terén tett mindennemű tapasztalataiknak felhasználásában áll; a másik, hogy oly intézmények létesítendők, a melyek lehetségessé teszik a felügyeleti hatóságok szervezése mellett, — mely a személyes rendszeren alapul — magának a bíróságnak közreműködését is.