Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben
202 1011. szám. mindazon jogokat és ellátja mindazon teendőket, melyeket a községek rendezéséről szóló törvény a törvényhatósági bizottság hatáskörébe utak. A gyakorlati élet sokszorosan beigazolta, hogy ezen ügyek intézésének módja, — mely jelenleg fennáll — hogy t. i. a közgyűlés harmadik-negyedik napján a hosszas ülésezésben kifáradt néhány bizottsági tag vagy legtöbb esetben a helyi viszonyokat nem isismerő egy-két tisztviselő által — az önkormányzat elemeinek részvétele nélkül — döntetnek el, — nem alkalmas arra, hogy a községi igazgatás legfontosabb ágának kellő ellenőrzését és megoldását biztosítsa. A községek vagyoni érdekeit érintő ez ügyek másrészről legtöbb esetben sokkal sürgősebb természetűek, hogysem eldöntésük a félévenkint tartandó közgyűlésekig elodázható volna. Ezeknél fogva a szóban forgó községi ügyek intézésére az állandó választmányt, mint gyakrabban ülésező, kisebb számú önkormányzati testületet, a legalkalmasabbnak vélem. Az állandó választmány részére a b) pont alatt megadott és a 187. §-ban is emiitett azon jog, melynél fogva rendkívüli közgyűlésnek összehívását elhatározhatja, azért hozatik javaslatba, mert az állandó választmány előkészítő ügyköre mellett felmerülhet oly eset, melyet mielőbb közgyűlés elé térj esztendőnek tekint, miért is meg kell neki adni a jogot, hogy egy rendkívüli közgyűlésnek egybehivását javasolhassa. A 201. §. a czélból, hogy az egyes vármegyéknél előforduló különleges viszonyok érvényesülhessenek, — az állandó választmány ülései száma és idejének meghatározását, nemkülönben az ügyrend megállapítását, a törvényhatóság által szabályrendeleti utón rendeli eszközöltetni. Az 1886 : XXI. t.-ez. 48. §-ának azon rendelkezése, hogy az állandó választmány ügyrendjét Önmaga állapítja meg, különösen azért volt megváltoztatandó, mert a közgyűlés melynek hatásköréből egy rész most az állandó választmányra átmegy, az utóbbi működésének szabályozása jogától meg nem fosztható. V. FEJEZET. Á járási tanácsról. Ha az önkormányzati hatáskör lehető megóvását, sőt fejlesztését kívánjuk, igyekeznünk kell azt életre való intézmények által biztosítani; a járási tanács intézménye új, de helyesen beillesztve a közigazgatási szervezetbe, hasznos intézményuyé válhatik. A vármegyék egy része hagyományos területi alakulásánál fogva sokkal nagyobb kiterjedésű, hogysem egy központból az egyes vidékek külön érdekeit kellőkép elláthatná, de az egyes részek viszonyai is egymástól gyakran lényegesen elütök, különböző nyelvű népességgel, különböző természeti viszonyokkal és sajátos helyi érdekekkel birnak, minek következményekép a közvetlen érdekeltség hiányában s a helyi viszonyok alapos ismerete nélkül a központban számos ügy nem nyer kellő megoldást, ezért is az önkormányzati tevékenység hatályosabb kifejtése, a közügyek iránti érdeklődés és az önkormányzati szellemnek a közönség minél számosabb rétegében való felkeltése czéljából czélszerunek mutatkozik határozottan körvonalozott hatáskörben a járási tanács intézményének alapját megvetni. Az eszme különben minálunk sem egészen ismeretlen a gyakorlatban, mert némely nagyobb vármegye (például Torontál) tett már a múltban az állandó választmány kibővítésével és részekre osztásával a járási tanácshoz hasonló intézmény megteremtésére kísérletet. Azonkívül az 1890 : I. t.-cz. felállította az úti bizottságot, mely szintén a járási autonómia egy nemének meghonosítását tartalmazza.
