Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben

1011. szám. 199 törvényhatóság közt az eddigi elszigeteltség megszűnjék és ezek sok tekintetben közös ügyeiket közös erővel fejleszszék. A városi elemnek a vidéki elemmel való összehozatala igen üdvös kölcsönhatást fog szülni és terjeszteni fogja a fogékonyságot oly eszmék és érdekek iránt, melyek az elszigeteltség mellett alig érvényesültek. Számos oly törvényhatóság van ma is, a hol a székhely rend. tan. várost képez. Az a körülmény, hogy a rend. tan. város képviselőtestületének tagjai a vármegyei bizottságban is helyt foglalhatnak, ha különben a törvényes qualificatiót megszerezték, a vármegyei ügyek ellátását hátrányosan egyáltalán nem befolyásolta, mert a városok értelmisége növeli a szellemi fejlettség szinvonalat, magasabb szempontokat juttat érvényre, érdeklődést kelt a városi központok iránt, felébreszti ezek emelésének érzékét, szóval az autonómiának oly irányokat jelöl meg, melyek gondozása jelentékeny előnyöket juttat az országnak. Ily okok nemcsak hogy nem támogatják a mostani törvény által fentartott merev elszigeteltséget, de inkább oda utalnak, hogy az egyes osztályok elkülönözött volta legalább ott ne tartassék fenn, a hol azokat maga a földrajzi fekvés hozta össze. A 162—168. §-ok, valamint a 170—181. §-ók a fennálló törvény rendelkezésein nem változtatnak, ellenben a 169. §-ban javasolt rendelkezés indokai már előzetesen méltatva lettek. A végből, hogy azon elvnek, mely szerint a 161. §-ban érintett kettős bizottsági tagságon kivül mindenki csak egy tvhátósági bizottságnak lehet tagja, a gyakorlatban érvény legyen szerezhető, a 182. §. szabatos határozmányokat tartalmaz. Egyúttal ezen határozmányok sanctiójaként szükséges volt felvenni azon új intézkedést, hogy a ki az itt megkívánt nyilatkozást elmulasztja, a bizottsági tagságot azon egy alkalomra, valamennyi törvényhatóságban elveszti. A 183. §. oly új rendelkezést tartalmaz, mely a 182. §-ban foglalt intézkedés végrehajtását lehetővé teszi. III. FEJEZET. A vármegyei bizottsági közgyűlésről. A 184—190. §-okban foglalt rendelkezések közül csak azt emelem ki, hogy ezután nem lesz szükséges a közgyűlésre való meghívásokat a tagoknak kézbesíteni, hanem a helyett a határnapra vonatkozó értesítés, a gyűlésre való meghívás és a napirend ismertetése a »megyei hivatalos közlöny* utján fog eszközöltetni. E rendelkezés lényeges munkamegtakarítást idéz elő, mely bővebb indokolásra nem szorul. A 191. §. az, mely a közgyűlés hatáskörét szabályozza és részletesebb megvilágítást igényel. E §. a 200-ik §-szal való egybehasonlitás mellett lesz czélszertíen tárgyalható, mert az előbbi a közgyűlés, az utóbbi pedig az állandó választmány hatáskörét szabályozza. Az e két §-ban foglalt rendelkezések javaslatba hozatalára azon tapasztalat indított, hogy minél gyakrabban tartatnak közgyűlések, annál megszokottabbá válnak azok, és annál kevesebb érdeklődés mutatkozik irántuk. A végett, hogy az autonóm testületek necsak a törvény szövegében létezzenek, hanem hogy azok az életben — lehető tág részvétel mellett — valósággal működjenek is, czélszeríínek mutatkozott a hatáskörök oly elkülönzéae, hogy a közgyűlés illetékességébe csak a fontosabb ügyek tartozzanak, ellenben a kevésbbé fontos, de nagyobb