Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben

196 1011. szarn. jelen törvénynyel a törvényhatósági szabályrendeletek és határozatok végrehajtására köteleztetnek, oly helyzetbe hozassanak, melyben tudni fogják, minő törvényhatósági rendelkezéseket kellend végrehajtaniuk. Ezzel függ össze azon további intézkedés is, mely azt rendeli, hogy minden szabályrendelet egy eredeti példánya a főispán — mint felügyeletre hivatott közeg — rendelkezésére bocsáttassák. A szervezeti szabályrendeleteknek a jelen törvény életbeléptével leendő hatályon kívül helyezésére vonatkozó rendelkezés a közigazgatási rendszerben beálló változás szükségképi folyománya. Végül a §. azon szükséges rendelkezést tartalmazza, hogy a szabályrendelet eredeti példányának őrizete a levéltárnokra bizatik s hogy egy-egy példány a főispán és a központi számvevőség rendelkezésére bocsátandó. • A 143 — 145. §-ok a törvényhatóság tulajdonát képező és felügyelete alatt álló vagyon- és alapokra vonatkozólag intézkednek s a ma érvényben levő határozmányokon felül az alapok és vagyon jövedelme rendeltetésének megfelelő felhasználása czéljából kimondják, hogy »a törvényhatóság felügyelete alatt levő vagyon az alapító levelekben foglalt czéloktól el nem vonható« és ezen rendelkezés további biztosítására, hogy »a törvényhatóság a jelen törvény életbeléptétől számított egy év alatt köteles minden alap rendeltetését szabályrendeleti utón szabályozok. A 146. §. a nyűg- és kegydíjak, valamint a kötelezett ellátásokat illetőleg szerzett jogok épségben tartásának kijelentése mellett a tiszti nyugdíjalapok és az ezen alap javára kivetett pótadók kérdésének szabályozását külön törvénynek tartja fenn; miután erről a jelen törvény keretében gondoskodni alig lett volna lehetséges — a tisztviselők államosítása folytán pedig szükséges, hogy a tisztviselők nyugdíjára vonatkozó intézkedések egyformák legyenek az egész országban s hogy az ebből az állampolgárokra háramló teher is egyenlő legyen. A 147. §. a vármegyék háztartásáról intézkedő 1883, évi XV. t.-cz. 9., 10. és 13. §-aiban foglalt rendelkezéseket azon eltéréssel, illetőleg az autonóm jogkörnek oly módon kiterjesztésével tartalmazza, hogy a törvényhatóságnak közgazdasági, közművelődési és jótékonysági czélokra az eddigi 3°/c-kal szemben 5% pótadó kivetésére ad felhatalmazást és kifejezetten körülírja, hogy míg a közutak- és vámokról szóló 1890 : I. t.-cz.-ben szabályozott útadó az 1875: III. t.-cz. által betegápolási alap létesítésére és az 1879 : XXXVII. t.-cz. által katonai beszállásolás czímén kivetett pótadó az 5% alá nem vonható, — a tisztviselők nyugdíjalapjának növelésére és az 1888: IV. t.-cz. alapján helyi érdekű vasutak létesítése vagy segélyezésére megszavazott pótadók beszámitandók. A bel- és pénzügyministerek jóváhagyásának feltétele mellett az eddigi korlátozás megszüntetésével szabad kezet enged továbbá a §. a törvényhatóságoknak, hogy bármely más czélra. ezenkívül is vethessenek ki pótadót. Minthogy az e §-ban felvetett kérdés eldöntésénél a vármegyékben ez idő szerint kivetett 4 •/• pótadók mennyisége mérvadónak tekintethetik, szükségesnek tartom 4. •/• alatt egy oly kimutatást mellékelni, melyből a vármegyei pótadóviszonyok vármegyékként kiderülnek. A 148. §-bcm javaslatba hozott azon új rendelkezés, hogy a pótadó 3 évi átlagok alapján meghatározott öszszegekben kivethető és a községi háztartás költségeivel egyszerre beszedhető legyen, egy nevezetes lépés arra nézve, hogy a felesleges munka jelentékeny része elkerültessék.