Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.
Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben
192 1011. szám. szolgabíró utalványozása alkalmazásával, a vármegyei központi és vidéki kir. adóhivatalokra bizatik: nemcsak természetes folyománya a közigazgatási rendszer átalakulásának, de gyakorlatilag is oly üdvös intézkedésnek jelezhető, mely a jelenlegi rendszer sok elmaradhatlan hiányain gyökeresen segíteni fog, s melytől a törvényhatóság értékes ingóságainak az eddiginél biztosabb megóvása várható. G. Vár meg yeiköz ponti számvevőség hatásköre. A 114—125. §-ókhoz. A törvényjavaslat szerint minden vármegyei törvényhatóság területén szervezendő központi számvevőség feladata az állami, vármegyei, járási és községi számvitel ellenőrzésére és a közigazgatási segédszolgálat ellátására ki fog terjedni, vagyis ezen központi számvevőség működése a számviteli ellenőrzés egész területét felöleli. A modern számviteli rendszer minden irányban szakértelmet, szigort, szabatosságot kivan. A törvényjavaslatban cöntemplált vármegyei központi számvevőség részint önálló működést fejt ki (115. §.), részint segédszolgálatot teljesít (116. §.). A vármegyei központi számvevőségre vonatkozó 114 — 125. §-ok, melyek az állami kezelésben már megállapított alapelvek szem előtt tartásával dolgoztattak ki, a hatáskört oly részletességgel és szabatosan kidomborítják, hogy közelebbi indokolásra alig van szükség. A 116. §-t illetőleg mégis szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a b) pontnak azon intézkedése, mely szerint a vármegyei központi számvevőség csupán a felebbezéssel megtámadott községi költségvetéseket és számadásokat vizsgálja felül, ellenben az összes községi költségvetések és számadások az ő kezén nem mennek keresztül, indokolását abban leli, mert a felebbezéssel meg nem támadott költségvetések és számadások tekintetében a járási számvevő, járási szolgabíró (esetleg, járási tanács) és az állandó választmány felülvizsgálata minden irányban elegendő garantiát képez, mert továbbá az összes községi költségvetések és számadások felülvizsgálata az amúgy is túlterhelt központi számvevőséget egyéb teendőitől vonná el, mert végül az ellenőrző forumoknak ok nélkül szaporítása könnyen a nagyszámú ellenőrzési apparátus egyes tagjai felelősségének lazítására vezetne. Ellenben a felebbezéssel megtámadott, valamint azon községi költségvetések és számadások, melyeknél az egyes felülvizsgáló közegeknek (szolgabíró, járási számvevő) véleménye eltér, a központi számvevőség által is felülbirálandók. A jó közigazgatásnak egyik kelléke az is, hogy annak közegei a lehetőségig személyes felelősség mellett működjenek. E kívánalomnak tesz eleget a törvényjavaslat 117. és 118. §-a, melyekben a személyes felelősség, valamint a szorosan vett számvevői szakügyekben függetlenség biztosíttatik. Ugyancsak ez elvnek szükségképi folyománya az, hogy a számvevőség a törvénytelen vagy szabálytalan utalványozás ellenjegyzését megtagadni köteles. Igaz ugyan, hogy a 119. §-ba felvett ily irányú rendelkezés a számvevőséget gyakorlatilag az utalványozó fölé látszik helyezni, de kellőleg gondoskodva van arról, hogy e jog ok nélküli túlterjeszkedésekre ne vezethessen, illetőleg, hogy az utalványozó s az utalványozást ellenőrző közt támadható nézeteltérések esetén hátrányos késedelem ne származzék, sőt, hogy a szükségutalványozások lehetősége se legyen kizárva. Ezért lett a 119. §-ba felvéve az, hogy az ellenjegyzés megtagadása mindig indokolandó s hogy főispáni rendeletre (mely magán az utalványon is ki lesz tüntetve) az ellenjegyzés feltétlenül eszközlendő, mely kivételes esetekről a számvevőség főnöke a szakministernek azonnal jelentést tesz. A számvevőség ellenőrzési jogát kellően biztosítják, ellenőriztetését pedig lehetővé teszik a törvényjavaslat 120. és 122. §-ai, melyek szerint a számvevőség főnöke az adóhivatalok kezelését félévenkint megvizsgálni köteles, — viszont a számvevőség működését az alispán, a
