Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben

1011. szám. 189 és nem tapad legközvetlenebbül a községhez, s rábízni mindezt az xíjonnan szervezendő' járási gyámokra, kik ezen felül a gyámügyi igazgatásban számos, igen fontos szolgálatot lesznek hivatva teljesíteni. Egyébiránt e kérdést a gyámügyi közigazgatás reformjáról közelebb előterjesztendő javaslatban tüzetesebben kifejteni lesz szerencsém. A szolgabiró nagyszámú és nagyjelentőségű nyilvántartási teendői okvetlen külön közeget igényelnek. Nézetem szerint ezen teendőket, valamint a járási hivatal számviteli teendőit együttesen képes lesz elvégezni egy szakértő közeg: a járási számvevő, a kinek közreműködése egyszersmind a szolgabiró által a községi vizsgálatok teljesítése alkalmával igen előnyösen lesz felhasználható, s ki első sorban hivatva lesz a véderő kötelékéhez tartozó egyének fölött rendes nyilvántartást vezetni. A katonai nyilvántartások ellátása sok járásban oly tömegű munkával jár, hogy annak végzését a nyilvántartások vezetésével átalában megbizott járási számvevő nem lesz képes ellátni. Tly esetekre felhatalmazandónak tartom a honvédelmi ministert, hogy a katonai ügyek ellátására, más államok példájára, külön segédközegeket alkalmazzon. A közvetlen adófizetők elleni végrehajtás foganatositása a szölgabirótól igen sok időt elvon. Ezen végrehajtások teljesítésének kötelezettsége alól a szolgabírót felmentendőnek tartom, s a mennyiban az ide vágó teendők igénylik, járási végrehajtó alkalmazását látom szükségesnek. A 89 — 105. §-oMioz. Már a vármegyei pénzkezelési és számviteli szabályrendelet megállapításakor (1883. évi 37.169. számú belügyministeri rendelet) alapelvül szem előtt tartatott, hogy a szolgabiró, kit az administratio annyi oldalról elfoglal, a sok kezelési teendővel járó pénzkezeléstől lehetőleg mentesittessék. Ezen elvet czélszertínek látnám törvénybe foglalni. A szolgabiró általános hatáskörének jellemzésénél kifejezést kívántam adni a 91. §-ban annak, hogy a közigazgatás tevékenysége eredményes csak akkor lehet, ha a viszonyokat, melyek keretében rendezkedni hivatva van, folyton éber figyelemmel kisérve, nem vár a panaszra, kérelemre avagy feljelentésre, hanem a hol közbenjárása igényeltetik, hivatalból fellép és eljár (b) pont). A 91. §. c) pontban általános záradékot vettem fel. A közigazgatási gyakorlatban fordulnak elő esetek, midőn — minden vonatkozó jogszabály hiányában — igen nagy nehézséggel jár az intézkedésre hivatott közigazgatási hatóság felismerése. Ily esetekre haszonnal lesz alkalmazható azon szabály, hogy mindazon, a közigazgatás intézése körébe tartozó esetekben, melyekre nézve más elsőfokú hatóság nincs kijelölve, a szolgabiró, mint általános közigazgatási hatóság, van hivatva eljárni. A szolgabiró rendészeti teendői kiváló fontossággal bírván, azokat a d) és e) pontokban hangsúlyozni czélszertínek láttam. Miután a szolgabiró — teendőihez arányítva — ezután is csak mérsékelt számú segédközegekkel fog rendelkezni, s miután mindezen közegek amúgy sem saját felelősségükre járnak el, felhatalmazandónak tartom a szolgabírót a 93. §-ban, hogy személyzete tagjait az ügyviteli szabályzat során részletezett, rendes ügykörük hátránya nélkül más hivatalos teendők ellátásával is megbízhassa. Ez által a különböző ügykörökben idöszerííleg felmerülő torlódások avagy munka-apadások egymás közt kiegyenlíthetők lesznek s ekkép a hivatal összes teendőinek kellő elvégzése biztosithatóvá válik. A szolgabírónak majdnem legfontosabb feladatát képezi a községi igazgatás felügyelete és a községi önkormányzat ellenőrzése. A közigazgatás végső szálai a községekbe futnak szét, a közigazgatást az életbe a község közegei viszik át.