Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben

184 1011. szám. midőn a határozat létesülésére előirt törvényes alakiságok be nem tartattak, a kormány helyett a közvetlen intézkedésnek, a törvényszerütlenül létrejött határozat megsemmisítésének jogát is fogja gyakorolhatni. A 42. §-hos. Jelenleg a központi kormány a konkrét közigazgatási ügyek oly nagy mennyiségével foglalkozik, hogy ennek folytán kormányzati, közigazgatási és vezetési feladatainak teljesítésétől a szükséges idő és erő jó része elvonatik. E bajon egyedül a felebbvitel helyes korlátozása által segíteni nem lehet, egyrészt azért, mert ezen eszközt a végletekig kihasználni a közigazgatási jogszolgáltatásra veszélyessé válhatik, másrészt azért, mert a kormányt elözönlő emiitett teendők jó része olyan, a mely a kormány által egyetlen fokozatban intéztetik; — a létező bajokon segíthetni vélek oly módon, hogy oly közigazgatási teendők, a melyekre nézve természetűknél fogva nincs akadály, hogy azokat a kormány helyett annak a törvényhatóságban exponált közege, a főispán, intézze el, arra bízassanak. Indokolja ezen berendezést az a szempont is, hogy ezen ügyek, melyek elintézésénél a helyi viszonyok tekinteteinek is tért kell engedni, oly közeg által fognak elintéztetni, ki a helyi viszonyok közvetlen ismeretével bír, és kinek állásából folyó kötelessége ugyanazon törvényes szempontok szerint eljárni, a melyek a megbizó kormány előtt is döntők. Az ügyek szaporodása és újabb törvények hozatala teszi szükségessé, hogy gondoskodás történjék arról, miszerint a felmerülő szükséghez képest, az ezen törvényben fel nem sorolt egyes oly kérdéseknek eldöntése, melyek a főispánra ruházhatók, ezentúl is a főispáni hatáskörbe legyenek utalhatók. Minthogy pedig enuek minden egyes esetre nézve külön törvény által eszközlése a törvényhozás idejének szükségtelen fecsérlésére vezetne, javasoltam a szakasz végén azt, hogy a ministertanácsnak általános felhatalmazás adassék ily újabb esetek minősítésére. A 45. §-hoe. A főispáni intézkedésekkel szemben igénybe vehető jogorvoslatok felől eddigi törvényeinkben inkább csak elszórt intézkedések foglaltatnak, minek okát abban találom, hogy a főispán, mint hatóság, kevés esetben járt el, tevékenysége majdnem kizárólag az ellenőrzésre szorítkozván. Hogy közigazgatási joguuk ezen hézaga is pótolva legyen, a főispáni intézkedések ellen igénybe vehető jogorvoslati rendszert — felebbezés és panasz — e helyen igyekeztem szabályozni. A 42. §. alapján hozott főispáni határozatok elleni panaszt azért látom szükségesnek csak a törvényesség tekinteteire szorítani, mert ez esetekben a főispán voltakép végérvényesen van hivatva eljárni, eljárását tehát már csak semmiségi szempontokból tartom vitássá tehetőnek. A 46. és 47. §-okhoz. A közigazgatás egyik követelménye, hogy a felelősség elve minden tisztviselővel szemben alkalmazható legyen. Ezen elv a főispánnal szemben is, az eddiginél hatékonyabb alakban érvényesítendő. Ezért szabályoztatik a főispán felelőssége is. Minthogy a főispáni állás bizalmi jellege ezután is fenmarad, ezt a bizalmi felelősséget továbbra is fenn kívánom tartani; de egyúttal törvénybe kívánom foglalni a főispánok fegyelmi felelősségét is, mert ezután, midőn a főispán megszűnik csupán ellenőre és felügyelője lenni a közigazgatásnak, hanem annak a végrehajtásra is befolyás engedtetik s mikor a konkrét hivatali teendők egész sorozatával ruháztatik fel, a hivatali viszonyból kifolyó fegyelmi felelősségnek reá nézve való rendszeresítését mellőzhetlennek tartom. A 48. §-hoz. A főispánra érvényben levő kivételes nyugdíjszabályok fentartását nem tartom szükségesnek, minélfogva általában csak a minden tisztviselőre érvényes nyugdíjszabályok terjesz-