Képviselőházi irományok, 1887. XXVI. kötet • 992-1035. sz.

Irományszámok - 1887-1011. Törvényjavaslat, a közigazgatás és az önkormányzat rendezéséről a vármegyékben

174 1011. szám. I. FEJEZET. Az 1. §. tartalmazza a közigazgatás államosításának elhatározását, mint a jelen javaslat egyik sarkalatos elvét. A 2. §. biztosítja a vármegyei területek önkormányzatának, fentartását, és ezen törvényjavaslat Illik részére utal, mint olyanra, mely az önkormányzat hatáskörét, annak módját és szerveit szabályozza. A 3. §. kifolyása a rendszerváltozásnak. Jelenleg a törvényhatósági közegek látták el átruházott jogkörben az állami igazgatás feladatait, ezután az állami közegek fogják az önkormányzati testületek határozatait is egyéni felelősség mellett végrehajtani. Az önkormányzati testületek határozó jogköre fentartátik, de a végrehajtás az erre hivatott közegekre bizatik. A törvény ily intézkedése biztosítja az önkormányzat körében támadó rendelkezések foganatosítását és a múlthoz képest előreláthatólag üdvös fordulatot idézend elő ; mert ez ideig az állam törvényeinél is lazábban voltak végrehajtva az autonomicus hatáskörben hozott rendelkezések. A vármegyék által hozott szabályrendeletek gyakran üdvös intézkedést tartalmaznak, de az életben azok hatásának alig van nyoma, mert végrehajtásuk sok esetben elmaradt. Ha e javaslat törvénynyé válik, biztosítva lesz a pontos végrehajtás az autonómia terén is, és fejlesztetni fog az autonomicus tevékenység is. A 4. §. egyrészt fentartja az 1886 : XXI. t.-cz. 1. §-át, másrészt kizárólag a törvényhozásnak biztosítja a törvényhatósági területek módosításának kérdését. Ezen kérdésről különben már az indokolás általános részében megemlékeztem. A székhelyek áthelyezhetése ez ideig a törvényhatóságok önkormányzati jogkörébe tartozónak tekintetett és az arra vonatkozó határozatok csakis a belügyminister jóváhagyását igényelték. Minthogy azonban a székhelyek állandósága közigazgatási érdeket képez, és minthogy ezután a középhatóságok a vármegyék székhelyeivel függnek össze: szabályozni kellett a székhelyek áthelyezésének kérdését is. A kérdés magában véve annyira fontos és a székhelyijei a törvényhatóság egész területe oly szoros kapcsolatban van, hogy annak eldöntése másnak mint a törvényhozásnak, nem engedhető át. AM 5. §. a vármegyei pénztárak megszüntetését és teendőiknek a kir. adóhivatalokra való ruházását állapítja meg. ; A reform egyik következménye, hogy a vármegyei értékek kezelése, a vármegyék tulajdoni és rendelkezési jogának épségbentartásával, az állam szavatossága mellett, a kir. adóhivatalokra bizassék. Az administratio egyszerűsítése is azt igényli, hogy feltétlenül nem szükséges intézmények ne tartassanak fenn. Minthogy a várraegyék pénztárainak külön fentartását semmiféle körülmény nem indokolja és azok teendőit a vármegye székhelyén levő kir. adóhivatalok csekély személyszaporitás mellett elláthatják, külön vármegyei pénztárak fentartása felesleges, s azok megszüntetése által az azokra fordított költség megtakarítható s ezzel apasztható azon több költség, mely a reform keresztülvitele által elő fog állni. A vármegyei számvevőségek megszüntetése mintegy folyománya a vármegyei pénztárak megszüntetésének. Ezenfelül a javaslat egyik czélja az is, hogy az ellenőrzés terén fontos feladatokkal biró számvevőségi szak kellő szakerőkből álló számvevőségek által láttassék el.