Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-911. Törvényjavaslata, Istóczy Győző képviselőnek, az otthon mentesitéséről

911. szám. 51 fölött: >Kétségkbül nem létezik nagyobb buzdítás az erényre, a szorgalomra és a haza iránti szeretetre az állandó otthonnál, a mely iránt az egész család a leghőbb ragaszkodással viseltetik, és a mely a szerte a világon szétszórt családtagoknak fölötte kívánatos menedékhelyet nyújt, a melynek a védelme alá bármikor újra visszatérhetnek.« Iowa állam legfőbb törvényszéke pedig egy, elébe eldöntés alá került ügyben a következő kijelentést tette: »Az otthonmentesitésre vonatkozó törvény azon az eszmén alapszik, hogy állampolitikai tekintetekből, az állam javának a szempontjából, valamint a czélból is, hogy minden állampolgár függetlenittessék, és egyikük se szenvedjen szükséget, czélszerű dolog, hogy minden állampolgárnak otthona legyen, a hol családja megvédve és a pénzügyi szerencsétlenségek elől, valamint az ilyen tÖTvények mellett neki hitelezett hitelezőinek a követelései elől megóva élhessen.« Eemphill főtörvényszéki bíró a következőleg nyilatkozott: »Az ilyen eiemptiőnak a czélja a polgárnak egy otthont, mint menhelyet nyújtani, egy menedékhelyet, a mely meg nem támadható, a melynek a nyugalma és derültsége meg nem zavarható s a mely menedékhelyen a személyes függetlenségnek azon érzete fejlesztethetik ki és ápoltathatik, a mely az alapját képezi intézményeinknek s ezeknek a tartósságára nézve lényeges. Az otthonmentesités, mint az egészséges politikának egyik rendszabálya, fölötte ajánlandó.< Ugyanezen kitűnő jogász egy másik jogeset alkalmából a következő kijelentést tette: »Hogy az otthonmentesités a legegészségesebb politikán alapul, az iránt kétség se lehet. Ezen intézménynek nem csupán az volt a czélzata, hogy a polgárok és családjaik a nyomor és a birtoktalanság veszélyei elől megvédessenek, hanem az is, hogy az egyének keblében a függetlenségnek azon magasztos érzelmei is ápoltassanak és támogattassanak, a melyek szabad intézmények fentartására elkerülhetlenül szükségesek*. Sanderson bíró kijelentése szerint: >ez a törvény arra az eszmére van alapítva, hogy a közjó érdekében czélszerű dolog az, hogy minden családnak otthona legyen, egy biztosított helye, egy oly vára, a melyben a család védelmet találjon a pénzügyi szerencsétlenségek és azon hitelezőknek,az üldözései elől, a kik hitelt nyújtottak neki abban a teljes tudatban, hogy a családi otthon küszöbét át nem léphetik.* Ésmk-üarolina állam fötörvényszéke egy előtte fenforgott ügy alkalmából ekkép ny.ilatlatkozott: »Ezeri államnak (Észak-Carolinának) az 1868. évben elfogadott alkotmánya kezdete volt egy humánusabb és felvilágosodottabb politikának ezen kérdésben. A polgárháború eredményei népünknek nagyszámú tagjait vagyonilag tönkrejuttatták; az 1868-iki Convent erre elhatározta, szervezeti törvényünkbe egy oly intézkedést beiktatni, a mely megóvja a becsületes és szerencsétlen adósnak a szabadságát, egy otthont biztosit családjának s ekkép arra birja őt, hogy közöttünk maradjon, bátorságot öntve bele és képesítve őt arra, hogy becsületes szorgalommal hozzájáruljon ő is a vagyonosságuak ,és jólétnek ezen államban való visszaállításához. Hűbérkorbeli őseink a polgárt és otthonát az állam tulajdonának tekintették, a melyek szükségesek az állam biztonságára, jólétére és hatalmára. A mentési lett otthont megadva és az adósság miatti fogságra vetést, a csalárd bukás eselén kívül, eltörülve, a Convent ugyanazon bölcs politikát fogadta el, csakhogy egy sokkal magasabb czélra, tudniillik nem arra a czélra, hogy a polgárt egy készséges és a hadakozásra alkalmas katonává tegye, hanem arra a czélra, hogy buzdítsa és képesítse őt arra, 7*