Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-935. A közgazdasági bizottság jelentése, "az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről" szóló törvényjavaslatról

935. szám. 305 őrizni, a munkások járulékait beszedni s az illető pénztárhoz befizetni és a maguk részéről a járulékokhoz V* részben hozzájárulni. 9 Ezen intézkedés méltányosságát és igazságos voltát nemcsak az indokolja, hogy a munkaadó rendelkezései jelentékenyen befolyásolhatják muukásaik egészségi állapotát, például a munkahelyiségek kellő szellőztetése és tisztántartása, a munkaidő okszerű beosztása stb. által,—hanem azon ténykörülmény is, hogy a munkaadók hasonló terhektől eddig sem voltak mentesek és pedig nem csupán azon fokig, a melyre őket az ipartörvény kötelezte, hanem igen gyakran tényleg annál sokkal terhesebb módon. A jelen törvényjavaslat ebbeli intézkedése tehát, midőn a teherviselés arányát szabályozza, a munkaadóra tényleg ujabb terhet nem ró. Továbbá megállapítja a törvényjavaslat a szolgálmányok és ellenszolgálmányok egymás közti arányát, a járulékok és a segélyezés minimumát és maximumát s ezek betartását minden pénztárra nézve egyaránt kötelezővé teszi. Ez által az oly sok zavart okozó tagszerzési versengésnek nagyrészt eleje lesz véve, s másrészt a biztosított tag megrövidítése vagy zsaroltatása a lehetőségig korlátoztatik. Végre szinte alapvető rendelkezést képez azon intézkedés, hogy a már fennálló betegsegélyezési pénztárak mellé az iparhatóságok közvetítésével kerületi pénztárak felállítása terveztetik és pedig a szükséghez képest a minister meghatározása szerinti számban és helyeken, mely pénztárak képesittetnek minden biztosításra kötelezett befogadására. A törvényjavaslat nem törli el az eddig fennállott társulati pénztárakat, csupán azt követeli meg tőlük, hogy a betegsegélyezést illetőleg a jelen törvény szabványaihoz alkalmazkodjanak. Azonban ezek mellett a kerületi pénztárak felállítása azért mutatkozott szükségesnek, mert csak ezek által érhető el azon czél, hogy minden a jelen törvényjavaslat keretébe bevont munkás biztosittassék. A fentiek képezik a törvényjavaslat sarkalatos pontjait, melyek több rendbeli enquétetárgyalások után az ellenkező érdekek kiegyenlítésére vezető compromissumkép állapíttattak meg, s miután azokat a bizottság is beható tanácskozások után gyakorlatilag helyeseknek és üdvösöknek elismerte, ezért a törvényjavaslatot általánosságban egyhangúlag elfogadta s a t. háznak is elfogadásra a legmelegebben ajánlja. Áttérve a részletekre, a törvényjavaslat vázlata a következő: I. fejezet. Altalános határozatok. Az 1--3. §§. meghatározzák, hogy kik köteleztetnek valamely betegsegélyzö pénztárba belépni. A 4. §. felsorolja azokat, kik szabad elhatározásukból valamely pénztárba belépni jogositvák. Az 5—6. §§. a biztosítási kötelezettség alóli feltétlen vagy feltételes mentességről szólnak. A II. fejezet, a betegsegélyzö pénztár által nyújtandó segélyezésről, meghatározza a minimális és maximális segélyezést (7—8- §§.) s a segélyezés különféle módozatait (9-18. §§.); a segély átruházásának, elzálogosításának vagy lefoglalásának tilalmát (13. §.) és a segélypénztárak tartalékalapjának kf'pzését (14. §.). (16—21. §§.) a III. fejezet: szól a »járulékokról, (22—25. §§.) a IV. » » a fizetési kötelezettségről, (26—27. §§.) az V. » » a bejelentési » (28. §.) a VI. » » a betegsegélyzö pénztárak nemeiről, (29—45. §§.) a VII. » » a kerületi betegsegélyzö pénztárakról, (46—56. §§.) a VIII. » » a vállalati és gyári betegsegélyzö pénztárakról, (57—62. §§.) a IX. » » az építési betegsegélyzö pénztárakról, (63—69. §§.) a X. » » az ipartestületi » » KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXIV. KÖTET. 39