Képviselőházi irományok, 1887. XXIV. kötet • 900-938. sz.

Irományszámok - 1887-935. A közgazdasági bizottság jelentése, "az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről" szóló törvényjavaslatról

304 935. szám. Ezekhez képest a jelen törvényjavaslat ugy humanisticus és egészségügyi, mint közgazdászati, illetve iparpolitikai tekintetekből egyaránt nagyfontosságú modern alkotás, megtartó conservativ irányzattal. Lehetne talán ezzel szemben az ezen törvényjavaslatban contemplált feladatok teljesítését egyenest — az állam közvetítése nélkül — a társadalmi tevékenység körébe utalni, a mint ez Angliában s részben Francziaországban is tényleg történik s mostanig nálunk is nagy részben történt. Tagadhatatlanul ez felelne meg legjobban egy szabad társadalom ideáljának, feltéve, hogy a feladat ezen az utón is jól lenne megoldható. Azonban a tapasztalás azt mutatja, hogy még Angliában is, melynek oly régi és hatalmasan kifejlődött iparos-osztálya van, a hol ugy a társulati szellem, mint az önbiztositási érzék rendkivülileg ki vannak fejlődve, s a hol a számtalan jótékonysági társulatok a mindennemű segélynyújtásban bámulatos erélyt és bőkezűséget tanúsítanak,—melyek a continentalis szokásokat, sőt fogalmakat is messze túlhaladják, — ezek daczára a társadalom egymaga ott sem képes önönmagát a durva vadság, — a műveletlenség, a lusta indolentia vagy a külső elnyomottság okozta káros befolyástól megvédeni, s a legjobb akarat mellett sem képes jótékonyságát épen a népesség azon legalsó rétegeibe, mely arra leginkább reá szorulna, eljuttatni. Erre vall a pálinkaittasoknak és koldusoknak elrémítő nagy száma, mint a testi-lelki nyomornak visszataszító nyilvánulásai. Amaz ellentálló akadályokkal szemben csak egy erő képes érvényre emelkedni, s ez az államhatalom, midőn törvényekben meghatározza a polgárok jogait és kötelességeit. Ezért, valamint Németországban és Ausztriában már régebben felismerték, ugy mi is kénytelenek vagyunk belátni azt, hogy az u. n. munkás-osztály sorsáról a tőlük- nem függő szerencsétlenségek eseteiben gondoskodni a törvényhozás feladatai körébe tartozik, s mi ezt még annyival kevésbbé odázhatjuk el, mert a társadalmi tevékenység nálunk — sajnos — még csak gyermekkorát éli, s alig működik még olyan tereken is, melyeken az, csekély pénzáldozat mellett, de a kellő buzgalom ráforditásával a testületeknek s ezek tagjainak egyenkint is jelentékeny haszonnal gyümölcsözhetne. Mély sajnálattal utalunk arra, hogy hazánk nagy és gazdag vidékein, messze földön nem találunk ipartestületeket s hogy sokan a meglevők közül is feladatuknak csak igen kis részben felelnek meg, — valamint erre vall azon statistikai szomorú adat is, hogy máig az összes munkásoknak (beleértve pedig az állami vállalatokat és a bányatársládákat is) csak mintegy 40°/o-a van betegség esetére biztosítva. Mindezen tekinteteknél fogva tehát a közgazdasági bizottság nemcsak teljesen magáévá tette a törvényjavaslat azon czélzatát, hogy a munkások betegsegélyezése törvényhozásilag szabályoztassék, hanem a kormányt ezen kezdeményezéseért melegen üdvözölte s készséggel hozzájárult azon peremptorius intézkedésekhez, a melyek mellett ezen szabályozás kivitele egyedül lehetséges. , El kellett fogadnunk ehhez képest a törvényjavaslat első elvi rendelkezését, mely a betegsegélyezési biztosítást minden a törvényjavaslatban érintett ipari alkalmazottakra kötelezőnek mondja ki, a mely kényszer a kitűzött czél elérésére nemcsak feltétlenül szükségesnek, de egyúttal kiválóan hasznosnak is mutatkozik. Mig egyrészről ugyanis a segélyezés általánosítása e nélkül a nagy tömeg erkölcsi képtelenségén, — az akaraterő hiányán — bizonynyal megtörnék, másrészt csak az általánosítás által lehetséges a biztosítás terhét az egyesekre megkönnyíteni s a kezelés költségeit is apasztani, ugy, hogy csakis ezen egyenletes megosztás által érhető el az, hogy a biztosítás a lehető legkisebb teher mellett a lehető legnagyobb előnyt nyújthatja. Mint második alapelve a törvényjavaslatnak jelentkezik a munkaadók kötelezettségének bevonása olyképen, hogy ezek tartoznak a munkásaik biztosításáról gondoskodni, ezt ellen-