Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről
180 882. szám. tébe tartozókat elismeri és ezekre nézve a bányatörvénynek és az ezzel kapcsolatos kormányrendeletnek szabályait mérvadóknak tekinti. A bányatársládák századok előtt keletkeztek és nemcsak betegsegélyezésről, hanem nyugdíjazásról, temetésről, özvegyek és árvák ellátásáról és baleset-biztosításról gondoskodnak és ennélfogva a munkástól sokkal nagyobb (egész 6°/»-ig) terjedő hozzájárulást, a munkaadótól pedig ugyanazon összeggel való befizetést igényelnek. Midőn későbben a bánya- és kohó-vállalkozók egy nagy része és nevezetesen a kincstár valóságos gyáripart kezdett űzni, az ezen iparágakban alkalmazott, tulajdonképen nem is bánya- vagy kohó-munkásokat is a bányászok száraára alkotott társpénztárakba való belépésre kötelezte. Ily vállalatokra nézve a törvényjavaslat azon megszorítást tartalmazza, hogy azok a járulékok legmagasabb és a szolgáltatás legkisebb mérvére nézve a jelen törvényjavaslat intézkedéseihez alkalmazkodni kötelesek. Ez által eléretik egyrészt az, hogy a bányatársláda kötelékében megmaradó, de más iparban foglalkoztatott munkás a törvényben előirt segélyben részesül, másrészt pedig, hogy más munkaadó, mint a bányatulajdonos ily munkása részére nagyobb, mint ezen törvény szerinti járulék fizetésére nem szorittatik. Ha tehát a bánya-társláda, mely esetleg a törvényesnél nagyobb szolgáltatásokat, pl. nyugdíjt nyújt, ennek fejében nagyobb járulékot kíván szedni, azon munkásokra nézve, kik nem a bányaiparnál dolgoznak, azonban mégis tagjai a társládának, tartozik a járulékot elkülöníteni és csupán a betegsegélyre eső rész után szedheti a munkaadótól a törvény által megállapított járulékot, fenhagyatván a munkásnak, hogy másféle biztosítás fejében járó illetékeket sajátjából fizessen be, vagy a munkaadónak, hogy munkásai érdekében eltérő egyezségre lépjen a társládával (71., 73. §§.). XII. A magánegyesülés utján létesített betegsegélyzö pénztárak. Midőn a törvényjavaslatban a betegsegélyezést bizonyos alkalmazottakra nézve kötelezőleg hozom javaslatba, nem kívántam azon hathatós közreműködésről lemondani, melyet a társadalomnak szabad alkotásai nyújtani képesek. Ennélfogva a törvényjavaslat határozmányai szerint az egyesületek által létesített betegsegélypénztárak a többiekkel egyenjogú tényezőknek tekintetnek, sőt a munkaadó kötelezve lesz, ily szabad egyesület által létesített pénztár tagdíjainak beszedésére és egyharmaddal a sajátjából való hozzájárulásra. De ezen elismerést az állam a következő feltételekhez kénytelen kötni: a) hogy ily egyesület a kormány által mint a betegsegélyzö pénztárak sorába tartozó ismertessék el; b) hogy ily egyesület tagjainak betegség esetére legalább az ezen törvényben körülirt legkisebb szolgáltatásokat nyújtsa és hogy ezért a törvényben meghatározott legmagasabb járulékoknál többet ne szedjen; c) hogy ily egyesület a kerületi, vállalati, építési, ipartestületi és bánya-betegsegélyző pénztárakhoz már tartozó tagokat be ne fogadjon és ez által ezeket ne gyengítse vagy fennállásukban ne veszélyeztesse: d) miután mégis csak nagyobb számú tagokkal bíró egylet teljesítheti a törvény által reá rótt teendőket, ily egylet 200 tagnál kisebb számmal nem létesíthető. Végre e) a törvényjavaslat nem nyújtja ezen magánegyesülés utján létesült pénztáraknak azon előnyt, hogy hátralékos járulékaik a közadók módjára hajtassanak be, hanem ugy, mint eddig, nem fizetés esetében igényeik birói utón lesznek érvényesitendők (74., 75. §§.).
