Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.

Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről

882. szám. 179 kaival más idegen munkások netalán gyakoribb betegség eseteiben ezek támogatásához hozzájárulni nem köteles, továbbá mert a munkások egészségi állapotáról való gondozás nagyrészt ó't terheli és végre mert a vállalati pénztárnak tőkéjét üzletének gyarapítására ő használhatja. Az utóbbi intézkedés ellen tétetett ugyan több oldalról ellenvetés, de nem szabad felejteni, hogy ezzel ellenkező rendelkezés az alkalmazottaknak a munkaadó hitelképességébe helyezett bizalmat nagy mértékben megingatná, továbbá, hogy a betegsegélyezés csak időleges biztosítás, mely hosszabb időre ugy sem terjed és igy a tartozások rendszerint néhány hét alatt lebonyolithatók és végre, hogy a javaslat a pénztár követelését csőd esetére a bértartozásokkal egy osztályba sorozza (52., 53. §§.). IX. Építési segélyzö pénztárak. Hol nagyobb, de ideiglenes természetű építkezési munkálatok folynak és a munkásoknak nagyobb tömege egy helyre aránylag rövidebb időre egybegyűl, a rendesen alakított kerületi pénztár működése ily elemek által könnyen megzavartathatnék, minélfogva ezek számára külön pénztárak alakitandók és a vállalkozó vagy a vállalkozók által kezelendők. Itt is, mint a veszélyes üzemű vállalatoknál, a vállalkozó a pénztár felállítása iránti kötelezettség alól felszabadulhat, ha a nála alkalmazottakért a törvényileg megállapított legkisebb segélyezést minden levonás nélkül alkalmazottjai részére biztosítja (58.. 59. és 60. §§.). Ezen pénztárak ideiglenes jellegüknél fogva tartalék-alapot gyűjteni nem kötelesek és feloszoltatnak, mihelyest az építkezés megszűnik (61. §.). X. Ipartestületi betegsegélyző pénztárak. Az 1884. évi XVII. t.-ezikk 142. §-ában a betegsegélyezés általános rendezéséig ideiglenesen életbeléptetett intézmény eddig is több helyen üdvösnek bizonyulván, ezentúl is fentartandó, és, mennyire lehet, fejlesztendő. Az alapszabályok alkotása és megváltoztatása ugy, mint eddig, leghelyesebben az ipartestület békéltető bizottságának vezetése alatt eszközölhető. Ezen pénztáraknál mint okvetlenül szem előtt tartandó szabály ki van mondva, hogy a pénztár elnöke mindig az ipartestület elnöke vagy helyettese, mert ez által a kellő kapocs a pénztár és a testület között legjobban fentartható, továbbá, hogy a tanoncz-tagok a közgyűlésen szavazattal nem birnak; mert ezek többnyire kiskorúak és különben is a segédekkel együtt szavazásra nem igen bocsáthatók (64—67. §§.). Ily pénztárak esetleges feloszlatása a hatóságra van bizva, mely ily esetben mérlegelni fogja, hogy száznál kisebb tagsági számmal működhetik-e pénztár tovább, vagy sem? Minthogy az ipartestületi pénztárak kötelezett tagjai a felállítás alkalmából nagyobbrészt a kerületi pénztárak álladékából fognak átlépni és feloszlatás esetében tagjai leginkább oda fognak beosztatni, ezen viszonynak megfelel azon intézkedés, hogy a testületi pénztárak a kerületi pénztárakkal közös szövetségi pénztárt alakithatnak és hogy feloszlatás esetében, a menynyiben az alapszabályok máskép nem intézkednek, a vagyon az illető kerületi pénztárnak adandó át (68—70. §§.). XI. Bányabetegsegélyző pénztárak (társládák). A fennálló bányatörvény értelmében minden bányaüzem mellett társláda szervezendő, melyhez részben az üzem, részben a munkások hozzájárulni tartoznak és melybe a kivetett bírságok és pénzbüntetések is folynak. Ezen bányatársládákat a jelen törvényjavaslat mint fennállókat és a betegsegélyezés kere23*