Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.
Irományszámok - 1887-882. Törvényjavaslat, az ipari és gyári alkalmazottaknak betegség esetében való segélyezéséről
882. szám. 161 a munkás hozzájárulását nem zárja ki, — a pénztári járulékok pontos befizetését inkább biztosítja. A német birodalomban 1884. évi deczember elseje óta életbelépett ezen betegsegélyező biztosítási törvény főelvei a következők: A törvény határozmányai szerint betegség esetére b'ztositandók a bányáknál és kohóknál, a kőfejtő- és homokbányáknál, gyáraknál, vasutaknál és belvizi gőzhajózásnál, hajógyáraknál, építkezéseknél, a kézműiparnál és elemi erővel hajtott üzemeknél vannak alkalmazva. Ezenkívül a helyhatósági szabályzatok utján a biztosításra kötelezhetők: az előbb felsorolt iparüzemeknél alkalmazóit azon egyének, kiknek alkalmazása a foglalkozás természeténél fogva csak múló, vagy szerződés által előre egy hétnél rövidebb időre határoztatott meg, továbbá a gyógyszertári és kereskedelmi segédek és tanonczok, nemkülönben az előbb említettektől különböző egyéb szállítási vállalatoknál alkalmazottak, azonkívül oly személyek, kiket az iparosok ipartelepükön kívül alkalmaznak, továbbá oly önálló iparosok, kik saját ipartelepükön más iparosok megbízásából és azok részére dolgoznak (házi iparosok), végre a földmívelésnél és az erdészetnél alkalmazott munkások. Ellenben önként csatlakozhatnak cselédek és egyéb hasonló minőségű egyének azon község betegsegélyezési pénztárához, melynek területén szolgálatban állanak. Valamely üzemnél alkalmazott hivatalnokok csak akkor kötelesek betegsegélyező pénztárakba belépni, ha napi keresetök a 6 2 /» márkát túl nem haladja. A kötelezett biztosítás alul mindazon hivatalnokok is fel vannak mentve, kik a birodalomnak, valamely szövetséges államnak vagy községnek ipari üzemeinél rendes fizetéssel vannak alkalmazva; saját kérelmükre pedig felmenthetők mindazok, kiknek betegség esetében a munkaadó ellenében legalább 13 hétre vagy teljes ápolásra, vagy teljes fizetésre igényük van. A betegsegélyezés mérve a németországi törvény szerint a következő: a) a betegség kezdetétől fogva ingyenes orvosi kezelés, gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök, sérvkötők, szemüvegek stb.; 6) keresetképtelenség esetében a megbetegedéstől számított harmadik naptól fogva tápdíj és pedig rendszerint a napi bérnek felével, az üzemben bekövetkezett baleseteknél pedig az ötödik héttől fogva */*-adával. A betegsegélyezés legkésőbben a betegség keletkezésétől számítandó 13 hét végével szűnik meg. Az emiitett segélyezés helyett kórházi ápolás is nyújtható, mely esetben a segélyezett által fentartott hozzátartozóinak még a fentemiitett táppénz fele jár. A segélypénztárak járulékait teljesen a munkaadó köteles befizetni, o azonban jogosítva van a járuléknak 2 /»-adát a biztosítottnak munkabéréből, illetőleg fizetéséből levonni. A járulékokat az] illető segélyező pénztár alapszabályai határozzák meg, azzal a megszorítással azonban, hogy községi betegsegélyző pénztáraknál a járulék rendesen csak a napi bér l7»°/o-át teheti és a járulék a szükséglet kimutatása alapján legfeljebb 2°/o-ra emelhető, ha pedig felesleg mutatkoznék, a járulék lVW»-on alul is leszállítandó. A helyi pénztáraknál kezdetben 2%-nál többet kivetni nem szabad és ezen járulék legfeljebb 3°/o-ig emelhető, ha ezen felemelés ugy a biztosított munkások, valamint a hozzájáruló munkaadók által külön szavazás utján határoztatik el. A németországi betegsegélyező pénztárak vagy: 1. községi betegsegélyző pénztárak (Gemeinde-Krankenkassen); vagy 2. helyi betegsegélyző pénztárak (Orts-Krankenkassen); vagy 3. vállalati (gyári) segélypénztárak (Betriebs-Fabriks-Krankenkassen); vagy 4. építési segélypénztárak (Bau-Krankenkassen); 5. ipartársulati (Innungs) betegsegélyző pénztárak; KÉPVH. IROMÁNY. 1887 — 92. XXIII. KÖTET. 21
