Képviselőházi irományok, 1887. XXIII. kötet • 869-899. sz.

Irományszámok - 1887-879. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyüléshez, az arad-temesvári vasut üzletkezelésének az 1883:XXIV. törvényczikk alapján elhatározott átvétele tárgyában

106 879. szám. 879. szám. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése, az országgyűléshez, az arad-temesvári vasút üzletkezelésének az 1883: XXIV. törvényczikk alapján elhatározott átvétele tárgyában. Tisztelt Képviselőház! Az arad-temesvári vasut-részvénytársaságnak Aradtól Temesvárig terjedő 58 kilométer hosszú, a mellékelt helyzetrajzi vázlatban feltüntetett vasutvonalán, a vasút jövedelmezőségéről s az általa igénybevett állami biztosítási előlegekről az 1881-ik évtől kezdve egybeállított s tisztelettel csatolt kimutatás szerint még egy évben sem éretett el annyi üzletjövedelmi fölösleg, a mennyi a társaság által felvett elsőbbségi kölcsönkamat- és töketörlesztési évjáradékainak fedezésére szükséges volt. Az arad-temesvári vasút elsőbbségi kötvényeinek kamatoztatására és törlesztésére szükséges összeg ugyanis évenkint 174.685 frt; ezzel szemben pedig e vasút megállapított tiszta jövedelme az 1881 — 1889-ig terjedő kilencz évi átlag szerint csak 102.883 frtot tett. Ehhez képest, figyelembe véve az állami biztosítás egész összegét, 1871-től, vagyis a pálya megnyitásától kezdve 1889. év végéig 3,949.933 frtot kellett az államnak fizetnie, mely összeg, a 4%-os kamatokat hozzá számítva, 5,519.896 frt terhet képvisel. Minthogy pedig az arad-temesvári vasút befektetési tökéje 5,703.200 frt, az állam már eddig majdnem ugyanannyit fizetett reá e vasútra, mint a mennyibe az került. A részvénytársasági vasútvonal üzletének kezelése ennélfogva az állami biztosítást igénybe vevő, csekély jövedelmezőségű vasutakról szóló, 1883. évi XXIV. t.-cz. 1. §-a alapján az állam által már évek előtt átvehető lett volna. A vasútvonal zár alá vételéhez azonban a kormány csak végső esetben kívánt nyúlni; miért is előbb és pedig már az 1886-ik évben tárgyalásokba bocsátkozott a részvénytársasággal e vasútnak az állam részére leendő előleges beváltása végett. E tárgyalások azonban eredményre nem vezettek. E helyzetet nem javíthatta az sem, hogy a tiszavidéki vasút államosítása következtében az arad-temesvári vasút üzletét és a m. kir. államvasutak igazgatósága kezelte, mert ugy az üzletre, mint a díjszabásokra, a vasúttársaság döntő befolyást gyakorolt s az államvasutak csak a végrehajtó szolgálatot teljesíthették.