Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-763. Törvényjavaslat, a középiskolákról és azok tanárainak képesitéséről szóló 1883:XXX. törvényczikk módositása tárgyában

763. szám. 37 Már közvetlen hivatali elődöm gyakran panaszolta a pályák tekintetében nagyobb jövőt ígérni látszó gymnasiumok túltömöttségét s a reáliskoláknak legtöbb helyen mutatkozó néptelenségét s hogy az ebből a pályaválasztásra s ez által a társadalmi viszonyokra is kiható k áros hatást orvosolja és a reáliskolákat a gymiiasiumokkal versenyképesebbekké tegye, számos reáliskolában a latin nyelvű tanfolyamok létesítéséről gondoskodott. De ennek daczára csak csekély mértékben gyarapodott az utóbbi évek alatt a reáliskolák népessége, azt a törvényadta kedvezményt pedig, mely szerint reáliskolát végzett tanuló, ki a latin nyelvből pótló érettségi vizsgálatot tesz, az egyetemek jogi és orvosi karaira is felvehető, alig egy néhányan vették igénybe, s még mindig észlelhető az a sajátságos jelenség, hogy a műszaki és katonai pályára lépő ifjak nagyobb számmal kerülnek ki a gymnasiumokból, mint a reáliskolákból, holott ez utóbbiaknak főhivatása épen az ily pályákra való előkészítés volna. Tehát egyfelől a gymnasiumi nyelvi tanulmányok aránylagos eredménytelenségének orvoslása az által, hogy az ifjak egy nagy részének igyekezete egygyel kevesebb nyelv megtanulására irányoztatván, jobban concentrálódjék; másfelől a gymnasiumi tanításnak valamivel gyakorlatiabbá tétele az ifjak ama részére nézve, — mely főleg a gyakorlati életpályák szükségletei szempontjából formálja igényeit a középiskola iránt: e két czél az, melyet a jelen törvényjavaslatban kifejezett részleges reformmal elérni óhajtok és remélek, s a melyekkel összekötöm még azt a harmadikat is, hogy a gymnasiumok felsőbb osztályaiban a bifurcatio egy nemének alapja vettetvén meg, ez által az alul egységes, felül bifurcált középiskolára való fokozatos átmenetel előkészíttessék. Szándékosan kerülni kívántam azt, hogy e törvényjavaslat fennálló középiskolai törvényünkkel annak alapelveire nézve összeütközésbe jöjjön. Szembeszökő, hogy az egyetlen elvi intézkedés, a melyet tartalmaz, úgyszólván csak consequentiája annak a rendelkezésnek, a mely az 1883. évi XXX. törvényezikk 26. §-ának második bekezdésében foglaltatik. Ez utóbbi rendelkezés szerint, melyre már előbb utaltam, — az oly reáliskolai tanulók, kik érettségi vizsgálatukat latin nyelvi pótvizsgálattal egészitik*ki, az egyetemek jogi és orvostudományi karaira is felvehetők. Ebben már a törvényhozás kifejezte abbeli felfogását, hogy a görög nyelv és irodalom tanulása nem képezi szükségképeni és mulhatlan előfeltételét a mondott felsőbb iskolai szakokban való kiképeztetésnek. E felfogásra van a jelenlegi törvényjavaslat is alapítva, a mely a görög nyelv és irodalom tanulását csupán azokra nézve teszi kötelezővé, a kik a felsőbb iskolák hittudományi, úgyszintén bölcsészeti, történelmi és nyelvészeti szakaira kivannak felvétetni. Midőn a javaslat ezen fő és legfontosabb dispositiójának a fennálló középiskolai törvénynyel való elvi rokonságára rámutattam, egyúttal talán utalhatok arra is, hogy a görög nyelv helyzete a gymnasiumi tanítás tervében már hosszabb idő óta kérdésessé van téve s hogy az e javaslatban tervezett intézkedés egy régóta tág körökben érzett s hivatott tényezők által is kifejezésre jutott szükségletnek igyekszik lehetőleg kíméletes és enyhe módon megfelelni. Ismeretes az irodalmi vita, mely az ó-classicai nyelvekre nézve általán, de főleg a görög nyelv tekintetében az Összes művelt államokban folyik s mely folyton újabb tápot nyer a majdnem általánosan panaszlott eredménytelenségből, a mely a görög nyelv tanításában észlelhető. Tudvalevő, hogy több állam középiskoláit már is olykép rendezte be, miszerint a felsőbb osztályok tanulói a szerint, a mint a görög nyelvi oktatásban részt venni kívánnak, vagy a holt nyelvek közül csupán a latinból óhajtanak kiképeztetni, külön csoportokba oszlanak. A múlt év nyarán Parisban megtartott nemzetközi tanügyi congressus is, bár a görögnyelv középiskolai tanításának az egyetemi tanulmányok szempontjából való szükségessége mellett tört lándzsát, elismerte a középiskolák háromféle irányának szükségességét, t. i. a tiszta gymnasiumét, mely a görög és latint tanítja, a latin iskoláét, melyben görögöt nem tanítanak, s a reáliskoláét, mely csak modern nyelveket tanít. Még magában Németországban is, melynek conservativ tanügyi politikája az ó-classicai