Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.
Irományszámok - 1887-815. Törvényjavaslat, a győr-sopron-ébenfurti vasut-részvénytársaság némely ügyeinek rendezéséről
266 815. szám. osztrák hálózattal való forgalma mai napig egy Lajta-Ujfalu és Ébenfurt közt még 1871. évben kiépült, s korlátolt közforgalomra berendezett kőszénpálya által közvetittetik. Ezen összekötő vonal 0*954 kilométer hosszú magyarországi részének, mint kőszénpályának megépítésére és forgalomban tartására a másolatilag mellékelt okirat szeiint Schoeller Gusztáv és Skene Ágoston az 1871. évben közigazgatási utón nyertek engedélyt, mely 90 évre szóló engedélyben mindazonáltal a nyilvános személy- és árúforgalomban szedhető maximalis díjtételek is megállapittatván, ez alapon a kőszénpálya annak idején a nyilvános forgalom számára is megnyittatott. A kőszénpályát az engedélyesektől később a Wien-Pottendorf—Wiener-Neustadti vasut-társaság tulajdonul megszerezte, a nélkül azonban, hogy a tulajdon átruházáshoz magyar kormányának engedélye kieszközöltetett volna és ugyanazon módon jutott az a most nevezett vasúttal együttesen a cs. kir. szab. déli vasat birtokába, mely azt később az ébenfurt-wittmannsdorfi helyi érdekű vasútnak albérletbe, ez utóbbi pedig a győr-sopron-ébenfurti vasútnak további albérletbe adta, mely utóbbi albérleti viszony előbb csak ideiglenesen rendeztetett, később azonban egy 1884. évi márczius hó lén kötött s ministeri jóváhagyás végett bemutatott szerződés utján véglegesen lett volna rendezendő. Lényegileg az albérleti szerződés ellen nem lehetett ugyan kifogásom, mindazonáltal, miután magyar területre eső vasútvonal tulajdonának kormányi engedély nélkül történt tulajdoni elidegenítése elvi okoknál fogva kifogásolandó volt, minthogy továbbá azon helyzet, miszerint a magyar és osztrák vasúthálózat közt egy fontos közforgalmi útirány egy kőszénpálya által közvetittessék, már magában véve is módosítást igénylő visszás állapotnak tekintendő, s minthogy végre az állami megváltás és szállítmányi jog szempontjából is fontossággal bír, hogy a kérdéses vonalrész jogviszonyai oly kép rendeztessenek, miszerint az a központi vasúti telekkönyvbe legyen felvehető, — mindezeknél fogva áz albérleti szerződés jóváhagyásának függőben tartása mellett a győr-sopron-ébenfurti vasut-részvénytársaságot oda utasítottam, hogy az ébenfurt-neufeldi összekötő vonal magyar területre eső részének tulajdonul leendő megszerzése iránt a kellő lépéseket tegye meg. E részbeni utasításom folytán s miután a kérdéses vonalrész megszerzéséhez az osztrák kormány elvi hozzájárulás is kieszközöltetett, a győr-sopron-ébenfurti vasut-részvénytársaság a vonal megvásárlása iránt tárgyalásokat indított meg a Wien-Pottendorí— Wiener-Neustadti vasúttal, s a bérleti viszony folytán érdekelt cs. kir. szabadalmazott déli vasúttal, a mely tárgyalások még eddig be nem fejeztettek ugyan, de miután az emiitett két vasút elvileg a vonalrész eladásához szintén hozzájárult, alapos a kilátás arra, hogy az e részben a kormány által folyton szorgalmazott tárgyalások már a legrövidebb idő alatt a kivánt sikerre fognak vezetni. A fentiek előadása után s a vonalrész megvásárlásának sikerülte reményében, szükséges volt, hogy a megvásárlandó vonalrészre, — a kőszénpályára kiadott építési és üzleti engedély visszavonása mellett, — a győr-sopron-ébenfurti vasútnak, az 1872. évi XXVII. t.-cz. által beczikkelyezett engedélyokmánya kiterjesztessék. A IV-ik kocsiosztály járatásának kérdését illetőleg még megjegyzem, hogy ezen engedélyokmányszerfí kötelezettség alól a zónadíjszabás átvétele esetére azon többi vasutakat is felmenteni kívánnám, melyeknél ezen kocsiosztály még alkalmazásban van, miért is a törvényJavaslat idevágó pontjának oly szövegezést adtam, mely által a jelzett értelemben való eljárásra általában felhatalmazást nyernek. Az előadottak alapján van szerencsém az előterjesztett törvényjavaslatot a tisztelt képviselőháznak elfogadásra ajánlani. Budapesten, 1890. évi május hó 20-án. Baross Gábor s. k., kereskedelemügyi m. kir. mmistw
