Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.
Irományszámok - 1887-815. Törvényjavaslat, a győr-sopron-ébenfurti vasut-részvénytársaság némely ügyeinek rendezéséről
815. szám. 265 tekre és szelvényeikre mindazon kedvezmények kiterjednek-e? sem az engedélyokmányban, sem az azt módosító későbbi törvényekben említés téve nincs. Az adó-, bélyeg- és illetékmentességnek a kibocsátandó új czímletekre leendő kiterjesztése tehát olykép volt megszorítandó, hogy az engedélyezendő adó-, bélyeg- és illetékmentesség az új czímletekre nézve is ugyanazon határidőkben járjon le, mint a régi, már forgalomban levő czímletekre. A mi a társaság azon igényét illeti, hogy a felveendő új kölcsön az engedélyokmányszeríí megváltási évjáradék megszabásánál számba vétessék, ez méltánylandó ugyan, szükséges volt azonban ez iránt is a törvényhozás engedélyét kikérni, mert az 1884. évi XV. t.-cz. 1-ső §-ában megállapítva lévén azon tőke, mely az állami megváltás esetén fizetendő évjáradék megszabásánál alapul veendő, ezen tőkének közigazgatási utón való felemelése helyt nem foghat. Mielőtt azonban az adó-, bélyeg- és illetékkedvezményeknek az új kölcsönre való kiterjesztését s a társaság utóbb érintett igényének figyelembevételét kilátásba helyeztem volna, a közérdek szempontjából a társaság irányában többrendbeli követelményt támasztottam, mely követelményeknek a társaság kész lévén megfelelni, a társasággal a következő megállapodásokat létesítettem, úgymint: 1. Azon feltevésben, hogy a felvenni szándékolt új elsőbbségi kölcsön az engedélyokmányszerű megváltási évjáradék megszabásánál számitásba fog vétetni, a vasut-részvénytársaság kötelezte magát, hogy a m. kir. államvasufakon jelenleg érvényben álló zónadíjszabást a személyes podgyász-forgalomban ugyanazon díjtételek átvétele mellett, legkésőbb folyó évi augusztus hó l-ig saját vonalain is életbe fogja léptetni, ugy azonban, hogy a díjszámítás tekintetében a vasút külön állása érintetlenül maradjon, — s hogy a társaság az engedélyokmányban a IV. kocsiosztályra előirt díjtétel alkalmazásától, valamint a podgyász-szabadsúly biztosítása alól fel legyen mentve. 2. A felveendő kölcsön értékesítése és felhasználása tekintetében a vasut-részvénytársaság csakis esetről-esetre kikérendő ministeri engedély alapján fog eljárni, önként értetődvén, hogy a zónadíjszabás-rendszer életbeléptetése folytán az állomásokon netán szükséges berendezések és átalakítások, úgyszintén a forgalmi eszközök szaporításának vagy tökéletesbitésének költségei a felveendő új kölcsönből lesznek fedezendők. 3. A vasut-részvénytársaság azon engedélyokmányszeríí kötelezettség teljesítése fejében, mely szerint vasutját Ebenfurt irányában az ország határáig kiépíteni volt köteles, elvállalja azon kötelezettséget, hogy a Wien-Pottendorf—Wiener Neustadti vasut-részvénytársaság tulajdonát képező s a győr-sopron-ébenfurti vasutrészvénytársaság által ez idő szerint albérben tartott Lajta-Ujfalu határszéli vasutvonalat, a fenforgó viszonyok méltatásával kitűzendő záros határidőig tulajdonai megszerzi s a megvásárolt vonalát a győr-sopron-ébenfurti vasút kiegészítő része gyanánt a központi telekkönyvbe bevezettetni fogja. Az elősorolt megállapodások a közérdeket s az államkincstár érdekeit egyaránt kielégítik, mert egyrészt a magyar kir. államvasutak zónadíjszabási rendszerének a győr-söpron ébenfurti vasúton leendő életbeléptetése az illető vidéknek kétségkívül nagy előnyére szolgáland, s ekként egy újabb lépés tétetik a személy- és podgyász-díjszabás egységesítése felé, mivel szemben a IV. kocsiosztály végleges kiküszöbölése annál kevésbbé jöhet tekintetbe, mert e kocsiosztály közlekedtetésétől mindazon vasutak, melyek engedélyokmányainak szövegezése ezt megengedte, már évek előtt felmentettek s mert másrészt a győr-sopron-ébenfurti vasútnak az osztrák vasúthálózathoz való csatlakozása elvégre az államjogi helyzetnek megfelelő megoldást nyer. Ezen csatlakozás kérdését illetőleg még á következőket említem fel: A győr-sopron-ébenfurti vasút engedélyezése alkalmával feltételeztetek, hogy a vasútnak a Lajta folyó áthidalásával Ebenfurtig s esetleg tovább Sct.-Pölten felé való folytatása az osztrák kormány által engedélyeztetni fog, e feltevés azonban nem valósult meg, hanem a vasútnak az KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXII. KÖTET. 34
