Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.
Irományszámok - 1887-807. A közigazgatási bizottság jelentése, Irány Dániel országgyülési képviselő ur által "az 1879:L. t.-cz. módositása iránt" benyujtott törvényjavaslat tárgyában
226 807. szám. Álláspontunk támogatására, t. Ház, mi is hozhatnánk fel hírneves irók müveiből vett idézeteket, de megelégszünk az Irányi képviselő ur által hivatkozott Bluntschlira való utalással, ki ha mondja is, hogy >a kötelék az eredeti hazával határozatlan ideig tartható fenn<, de azt is hozzáteszi, hogy >a távollét külföldön a honossággal ugy fér össze, ha nyilvánul az akarat az anya-állam polgárjogának megtartására*. A kivándorlásra történt utalással szemben'szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy bár annak sem politikai, sem közgazdászati hatását nem kicsinyeljük, de a magyar nép azon speciális jellegénél fogva, mely a hazaszeretet-, az ősi röghöz való ragaszkodásban nyilvánul, a javaslat elfogadásával a kivándorlási hajlam csak élesztetnék. Ugyanis ugy a felvidékről Amerikába, mint a Székelyföldről Romániába történő kivándorlásnak oka főleg a szülőföldön való kedvezőtlen kereseti viszonyok és kenyérkereset; legtöbb esetben a családfők vagy egyes családtagok költöznek ki, kik sorsuk jobbrafordultával, mihelyt maguknak egy kis vagyont gyűjtöttek, hátrahagyott családjaikhoz még a 10 év lejárta előtt visszatérnek, de az érintkezést addig is fentartják, s számos jelét adják annak, hogy ők magyar állampolgárok kivannak maradni. Azon ritka esetben pedig, ha a kivándorlók tiz évi távollét és a jelentkezés elmulasztása miatt állampolgárságukat elvesztenék, az 1879 : L. t.-cz. a vissz honosítást illetőleg oly kedvező rendelkezéseket tartalmaz, minőket Európának egy törvénye sem mutat fel. A 39. §. ugyanis kimondja, hogy: »A ki elbocsátás vagy távollétei által elvesztette magyar állampolgárságát s más állampolgárságot nem szerzett, a magyar állampolgárok közé visszavehető akkor is, ha a magyar korona országai területére lakni vissza nem tért. Ez utóbbi esetben a visszhonositott visszanyeri előbbi községi illetőségét.« A 40. §. szerint pedig: »A ki elbocsátás vagy távollét által elvesztette magyar állampolgárságát s a magyar korona országai területére visszatérvén, valamely belföldi község kötelékébe felvétetik, illetőlegezen felvétel részére kilátásba helyeztetik, folyamodása folytán a magyar állampolgárok közé visszaveendő.« A visszhonositást illetőleg: még messzebb menő könnyítések foglaltatnak „a tömegesen visszatelepülök honosításáról" szóló 1886 : IV. törvényczikkben. Miután az állampolgárság nemcsak joggal, de kötelességekkel, a kötelesség erkölcsi érzetével jár, ennélfogva a haza megvárhatja minden fiától, midőn neki védelmet nyújt s ezen oltalmát kiterjeszti még külföldön való tartózkodása tartamára is, hogy minden 10 évben legalább egyszer adja tanújelét, hogy továbbra is annak akar tekintetni s miután a jelentkezés módozata sem nehézkes, sem költséges s maga a. javaslatot benyújtó t. képviselő ur részéről is könnyen teljesíthetőnek ismertetik el — ennélfogva a bizottság a törvény eredeti szerkezete megváltoztatásának szükségességét beigazolva nem látván, az Irányi Dániel képviselő ur által >az 1879 : L. t.-cz. módosítása iránt* beadott 550. sz. törvényjavaslatot a t. Háznak már általánosságban sem ajánlja elfogadásra. Kelt Budapesten, 1890. évi május hó 16-án. A bizottság nevében: Gr. Tisza Lajos s. k., Dr. fíezerédj Viktor s. k., a köeigaggatási bimttság elnöke. a közigazgatási bigottság előadója.
