Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-807. A közigazgatási bizottság jelentése, Irány Dániel országgyülési képviselő ur által "az 1879:L. t.-cz. módositása iránt" benyujtott törvényjavaslat tárgyában

807. szám. 225 kötelességét akarattal, megfeledkezés, vagy közönyből nem teljesiti. A törvény ugyanis azon feltevésből indul ki, hogy az, ki 10 éven át egy lépést sem tesz arra, hogy állampolgárságát fentartsa, annál az akarat, joggal feltételezhető, hogy az anya-államával szemben fennállott köteléket maga szándékozik feloldani. Mert háromolhatik-e abból bárminő előny az államra, ha a külföldön élő honfiak hazájuk iránt még annyira sem érzik magukat kötelezve, hogy 10 év alatt legalább egyszer kijelentsék egyszerű nyilatkozattal, miszerint állampolgárságukat fentartani kívánják? És van-e oka az államnak, az lyeneket a maga kötelékében akaratuk ellenére megtartani, midőn ők ezen tényük által tőle elidegenedve és összes életviszonyaikkal elszakadva vannak? Ép azért indokolt, hogy a kik külföldön szétszórtan élnek, koronkint jelentkezzenek, mert az államnak érdekében áll tudni, hogy kik azok, kik az összeköttetést vele fentartani akarják, és diplomatiai oltalmára, esetleg anyagi segélyére igényt tarthatnak; de szükség van az illetőségi község érdekében is, mert ezek különben a betegápolási és szegényellátási költségekkel túlságos mérvben és indokolatlanul lennének esetleg megterhelhetők. Ha távollét egyáltalán nem vonhatná maga után az állampolgári jog elvesztését, az államok törvényhozásainak különfélesége folytán, sok esetben előállna a kettős állampolgárságnak egy személyben való egyesitése, mely nemcsak politikailag, de jogilag is anomáliát képez, az állam érdekeinek csak hátrányára válik és különböző bonyodalmak előidézésére szolgálhat, mert az egyidejűleg két, esetleg ellenséges lábon álló államhoz tartozandóságból a kötelességek összeütközése könnyen előáll. A continens államainak egy része, úgymint Svéd- és Norvégország, Dánia, Oroszország és Ausztria már a puszta kiköltözést, a külföldön való letelepedést, az állampolgári jogok elvesztésének okai közé számitják; — Németalföld törvénye öt évi, a német 1870. június 1. törvény az egész Német birodalomra kötelezőleg 10 évi, megszakítás nélküli távolléthez köti az állampolgárság elvesztését. Spanyolország, — melynek 1837. évi alkotmányára a javaslat t. benyújtója hivatkozni szives volt, — az 1870. június 17-iki törvény szerint külföldön tartózkodó csak azon fiainak tartja fenn honosságát, kik az idegen államban levő követe vagy consulánál magokat jegyzékbe vétették. Sőt maga Anglia is, mely a középkori — territoriális elvet a maga merevségében legtovább fentartotta, belátta, hogy a honpolgárság a külföldön állandóan tartózkodó családaival szemben a végtelenségig még sem tartható fenn és indíttatva érezte magát 1870-ben a törvénynek olynemű módosítására, melynek értelmében külföldön élő alattvalóit a 3-ik nemzedékig tekinti polgárainak. A mi hazai törvényhozásunkat illeti, igaz ugyan, hogy nálunk a múltban azon jognézet uralkodott, mely szerint az állampolgárság sem törvényesités, sem kiköltözés, sem külföldön való hosszabb idejű tartózkodás, sem idegen állam kötelékébe való felvétel által nem veszhet el. De tagadhatlan, hogy ezen jognézet több visszásságra s a külfölddel való gyakori összeütközésekre szolgált okul — miért is, midőn a kérdésnek törvényhozási rendezése a szabadság szellemétől áthatott 1848-iki országgyűlésen első izben került szőnyegre, a Szentkirályi Mór által kidolgozott, az 1848. január 27 —29-iki üléseken tárgyalt és az alsó ház által elfogadott javaslatba a honpolgárság elvesztésének több — s a jelenleg érvényben levő törvény rendelkezéseinél szigorúbb — esete vétetett fel, melyek közül a 17. §. következő szövegben került elfogadásra: „Magyar honpolgár lenni megszűnik, ki a hon határain kivül 10 évig tartózkodik a nélkül, hogy ezt vagy hazai közhivatala kívánná meg, vagy iskolai tanulással s különös szakképzés végett töltené". Hogy az 1879. évi honossági törvénynek kifogásolt szakaszai nagyjában azonosak a Németbirodalom törvényének rendelkezéseivel, annak oka abban rejlik, mert érdekünkben áll, hogy a törvény alapelvei lehetőleg összhangban legyenek a nyugoti államok s főleg a velünk legsűrűbb érintkezésben levő államok által elfogadott jogelvekkel. KBPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXII. KÖTET. 29