Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-805. Törvényjavaslat, az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről

805. szám. 217 intézkedések állanak fenn, melyek az ipari munkát vasár- és ünnepnapokon többé-kevésbbé korlátozzák. Ennek daczára a német birodalmi kormány a legutóbbi időben újabb törvényjavaslatot terjesztett a birodalmi törvényhozás elé, mely a fennálló német ipartörvény határozmányait kiegészíteni van hivatva és részletes határozmányokat tartalmaz az ipari munkának vasár- és ünnepnapon való szünetelésére nézve. Más országokban is, habár a vasárnapi munkaszünet nincs ily részletesen szabályozva^ mégis — eltekintve a társadalmi és vallásos szokásoktól — nem egy oly törvényes intézkedés áll fenn, mely a munkával foglalkozók bizonyos osztályaira nézve a szükséges pihenési időt biztosítja, így Francziaországban, Belgiumban és Németalföldön 16 éven aluli gyermekek és 21 éven aluli leányok, illetve nők, vasárnap gyárakban, műhelyekben, bányákban nem foglalkoztathatók. Hazánkban ipari viszonyaink kevésbbé fejlődött volta daczára, már is érezhető itt-ott a törvényes rendezés hiánya, mert a vállalkozási szellem néhol már is az emberi munkaerőben fekvő tőkének veszélyeztetésével és álladékának koczkáztatásával használja ki az emberi munkaerőt. De eltekintve ettől, az a körülmény, hogy némely, egész nagy társadalmi rétegeket érintő kérdés nálunk még magasabb hullámokat nem vetett, hogy kiegyenlithetlennek látszó ellentétek a munkaadó és a munkás, a tőke és az emberi munka, az iparos vagy vállalkozó és segédmunkásai között nálunk még nem merültek fel, vagy legalább is nem oly mérvben, mely a bajoknak válságos jellegét tüntetné fel, még nem elég ok arra, hogy azoknak rendezése és helyes vezéreszmék alapján való szabályozása elodázandó lenne. Sőt ellenkezőleg azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy idejekorán és helyes alapokon való rendezés által elejét lehet venni annak, hogy nem egy sociális kérdés, mely némely államban immár állandó bajok és veszélyek kútforrását képezi, nálunk mélyebb gyökeret verjen, s hogy bizonyos kérdéseknek rendezése és megoldása sokkal könnyebb akkor, a mikor azok még nagyobb érdeket nem érintenek és mikor a rendezés végrehajtása még válságokat nem okoz, hanem csak a természetszerű fejlődés útjait jelöli meg. E kérdés egyébként már régebben foglalkoztatta a magyar törvényhozást is. Eltekintve az ügynek korábbi stádiumaitól, már az 1884-ik évi ipartörvény tárgyalása alkalmával 1884. évi április hó 21-én hozott határozatával utasította volt a képviselőház a kormányt, hogy »tekintettel arra, miszerint a vasárnapi munkaszünet ugy a testi erő fentartására, mint a szellem fejlesztésére, a valláserkölcsi érzések ápolására s a családi élet kötelékének szilárdítására szükséges — terjeszszen a kormány a vasárnapi munkaszünet iránt törvényjavaslatot a ház elé. < Tárczám folyó évi költségvetésének tárgyalása alkalmával pedig, a t. képviselőháznak január hó 14-én tartott ülésében kijelentettem, hogy a vasárnapi munkaszünet kérdésével részletesen foglalkozni kívánok, s hogy a mennyiben törvényhozási előterjesztés szükséges lenne, azt is meg fogom tenni. A t. ház korábbi határozatának s imént jelzett Ígéretemnek kívánok tehát eleget tenni, midőn az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről szóló törvényjavaslatot tisztelettel előterjesztem. A fennebbieknek előrebocsátása után legyen szabad azon szempontokat és elveket előadnom, melyek a törvényjavaslat szerkesztésénél vezéreltek. E törvényjavaslat ez idő szerint még nagyobb érdekeket sérteni nem fog, mert a gyűjtött adatok szerint a vasárnapi munkaszünet Önkéntes megegyezés utján hazánkban nagyjában már úgyis érvényesítve van. A törvényjavaslatban tervbe vett intézkedések mindazonáltal e kérdés egyöntetű és helyes rendezésének alapját fogják megvetni. Nem tagadható, hogy nem egy tekintetben éles érdekellentétek azok, melyeket egy és más oldalról a javaslat intézkedései felkölthetnek; de ha számba vesszük összes ipari munkásságunkkal összefüggő viszonyainkat, indokoltnak kell, hogy találják azon határnak megvonását, melyen belül azon érdek-ellentéteket kiegyenlíteni igyekszem. KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XXII. KÖTET. 28