Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-805. Törvényjavaslat, az ipari munkának vasárnapi szüneteléséről

218 805. szám. Mindenkit mindenben kielégíteni alig lehet; de valamint kivánatos, hogy hazai iparunk fejlődjék és fejlődjék munkásaink java mellett, ép ugy kivánatos magukra a munkásokra nézve is, hogy erős hazai iparban leljék jóvoltuk és boldogulásuk legjelentékenyebb előfeltételét, melyet egyoldalú törekvésekkel megrontani oktalanság lenne. A mi már most magát a törvényjavaslatot illeti, annak czélzata és alapja nem valamely felekezeti érdek vagy kizárólagos vallási motívum, ámbár kétségkívül ez irányban is a törvényjavaslat intézkedései csak üdvös hatással lesznek. A kérdésnek ezen oldala azonban szabályozva van az 1868= évi LM. törvényczikkben, mely 19. §-ában már kimondotta, hogy vasárnapon minden nyilvános és nem okvetlenül szükséges munka felfüggesztendő. Ellenben a jelen törvényjavaslat kiindulási alapja az, hogy az államnak törvényhozási intézkedésekkel is kötelessége előmozditani azt, hogy az iparral foglalkozó lakossága és annak munkaképessége csorbítást ne szenvedjen. Mert nem szenved kétséget, hogy egy bizonyos rendszeres szünetelés a munkában ugy a test, mint a szellem épségének fentartása érdekében okvetlenül szükséges épen azon osztályoknál, melyek a legnehezebb munkával foglalkoznak. E szünetelés a munkában föltétele a további munkaképességnek, követelménye a társadalmi együttélésnek és az erkölcsi s szellemi fejlődésnek. Ehhez járul az is, hogy az állam feladata határt és korlátot szabni az egészségtelen versenynek, hol az polgárainak számát, testi és szellemi épségét, munkaképességük fentartását veszélyezteti. A munkában való szünetelés tehát kö*szükségletet, képez. Nem vonják azt kétségbe még azok sem, kik különben ellenei annak, hogy e kérdés törvényhozási utou általában kötelezŐleg rendeztessék, vagy hogy valamennyi ipari munkára nézve ugyanazon egy szünetelési nap határoztassék meg. . Az e kérdésben folyó évi márczius havában Berlinben tartott nemzetközi értekezlet tárgyalásain a résztvett államok közül egyetlen egy sem vonta kétségbe az ipari munkásoknál az időnkénti szünetelés szükségét, sőt ellenkezőleg constatáitatott, hogy egyértelmüleg és általánosan szükségesnek ismertetett el, miszerint a munkásoknak hetenkint egy napi pihenő adassék. Annak biztosítása végett, hogy ily pihenő nap engedtessék, a kérdésnek törvényhozás utján való megoldása szükséges, mert csak ily módon lesznek a törvény által megvont korlátok irányadók ugy a munkaadóra, mint a munkásra nézve is, ellenkező esetben mindig nyitva maradna az út, hogy a munkaadó és munkás között oly viszony keletkezzék, mely csak a gyors és pillanatnyi haszonra, nem pedig a tisztességes és tartós munkaviszonyra van fektetve; nyitva maradna az út a különféle iparosoknak és gyárosoknak egymással való túlhajtott versenyére, a munka feltételeinek megszabását illetőleg,— a mi csak egészségtelen állapotokra vezetne; a minthogy a tapasztalat igazolta is, hogy valamely iparágnál egyetlen egy munkaadónak ellenzése meghiúsítsa valamennyi ezen iparággal foglalkozókra nézve a különben szükséges és indokolt munkaszünetet, illetve pihenést. Kétséget nem szenved továbbá, hogy a pihenő nap az iparra nézve is nem állapitható meg hazai viszonyaink közt más napra, mint a melyet sok százados szokás és törvényeink intézkedései már is ily szünetelési napul jelöllek meg, s melyhez nem egy közigazgatási és törvénykezési rendelkezésünk alkalmazkodik. Figyelembe veendő az is, hogy mennél több megkülönböztetés tétetnék a szünetelési napok vagy időtartam tekintetében, az a czélzat, hogy a munkásnak és családjának a hétnek egy napja fenmaradjon, mely az övé, annál kevésbbé lenne elérhető, mert a különböző szünetelési napok vagy időtartam esetében a munkásnak vagy családtagjainak munkaszünetelése talán épen oly időbeesnék, midőn a másik munkában van. De a verseny szempontjából is indokolt az ipari munkára nézve egy és ugyanazon napot állapítani meg szünetelési napul, mert ez esetben a szünetelési időtartam nem használható fel a túlságig vitt egészségtelen verseny eszközéül.