Képviselőházi irományok, 1887. XXII. kötet • 754-868. sz.

Irományszámok - 1887-772. Törvényjavaslat a kir. törvényszékek és kir. járásbiróságok székhelyeinek és területeinek meghatározásáról

772. szára. 119 Léuyeges ok, a mi miatt az igazságügyi kormány a kívánt törvényjavaslatot elő nem terjesztette, volt az, hogy a közigazgatási és a törvénykezési beosztás között annyira kívánatos összhangnak létrehozatala még csaknem folytonos területi változtatásokat igényel, a mi sokkal czélszerübben teljesíthető kormányrendeleti, mint törvényhozási utón. Legkevésbbé volt teljesíthető a törvényhozás ama kivánata, hogy a törvényszékeknél és járásbíróságoknál szükséges bírói létszám is törvényben állapittassék meg. Azt, hogy minden egyes törvényszéknek és járásbíróságnak véglegesen hány bíróra lesz szüksége, csakis akkor lehet megállapítani, ha a bíróságok végleges hatáskörükben hosszabb ideig működve, több év pontos statisíikai adatai fognak rendelkezésre állani. Egyébiránt a bírói létszám törvénybefoglalásának kívánságától, a mely az 1871 : XXXII. törvényczikkben és az 1875 : XXXVI. törvényczikkben kifejeztefett, az 1885-iki törvényhozás már el is állott, a mennyiben a,z 1885 : III. t.-czikk 1. §-ában már nincs említés téve a bírói létszámról. II. Minthogy a kir. ítélőtáblák szervezésére vonatkozó javaslatot előterjesztettem és mivel az 1885: III. t.-czikk 1. §-a vagylagosan azt a kívánságot fejezi ki, hogy a kir. ítélőtáblák szervezéséről szóló javaslattal egyidejűleg terjesztessék elő a törvényszékek és járásbíróságok számának, székhelyeinek és területeinek megállapítására vonatkozó javaslat: ennélfogva kötelességem a törvényhozás figyelmét arra felhivni, hogy ha a törvényszékek és járásbíróságok számának, székhelyeinek és területeinek megállapításáról alkotandó törvénynek minden egyéb föltétele már most teljesítve is volna: akkor is elkerülhetlenül szükségesnek tartanám, hogy a kir. táblák szervezése, sőt azok több évi működése előzze meg a kérdéses törvényjavaslat előterjesztését. A szervezendő kir. ítélőtáblák fogják ugyanis részben maguk, részb.en elnökeik utján a kerületükhöz tartozó biróságok fölött a felügyeletet gyakorolni. Hiba volna ennélfogva, ha a kir. tábláktól és elnökeiktől szerezhető s ugy a személyzetre, mint a helyi viszonyokra vonatkozó alapos adatoknak felhasználása nélkül állapítaná meg a törvényhozás a törvényszékek és járásbíróságok székhelyeit és területeit. Nem is kételkedem abban, hogy a törvényhozás helyeslésével fog találkozni azon álláspontom, mely szerint a szervezendő kir. ítélőtáblákban kínálkozó, teljesen megbízható igazságügyi szakközegek közremunkálása nélkül kellő alapossággal a kérdéses törvénynyel járó szervezeti és személyzeti változtatásokat keresztülvinni alig volna lehetséges. III. Áttérve ezek után a jelen javaslat tartalmára, mindenekelőtt kiemelem, hogy a kir. törvényszékek és járásbíróságok működésének tizennyolczadik évében már alig elégedhetik meg a törvényhozás azzal, hogy a törvényszékek szervezetének állandóságához fűzött érdekek oltalma ismét csak a jövőben hozandó — és miként az eddigi tapasztalat mutatta — mindig elhalasztandó törvényre bizassék. Szükséges ma már komoly fontolóra venni: nem lehetséges-e a törvényhozás által annyiszor kifejezett és alkotmányos országban teljes joggal is felállított igényeknek — legalább némely ponton — már most meg is felelni. A felől ugyan nem lehet kétség, hogy az 1871 : XXXII. t.-czikk 6. és 7. §-aiban, továbbá az 1875: XXXVI. t.-czikk 4. §-ában és végre az 1885: III. t.-czikk 1. §-ában kifejezett kívánalomnak főczélja a törvényszékek és járásbíróságok számának, székhelyeinek és területeinek úgynevezett végleges megállapítása: mégis e kívánalom alapgondolata csak az, hogy e kérdések lehetőleg minél előbb vétessenek ki a kormány rendeleti jogköre alól és azok a törvény erejének védelme alá helyeztessenek. így értelmezve a többször idézett törvényekben kifejezésre jutott kívánalom lényegét, szükséges azonnal reámutatnom, hogy e kívánalomnak törvényhozásunk már részben meg is felelt.