Képviselőházi irományok, 1887. XXI. kötet • 713-757. sz.

Irományszámok - 1887-746. Törvényjavaslat, a kir. itélőtőáblák és kir. főügyészségek szervezéséről

270 746. szám. kérdés végleges eldöntését a törvényszékekre nem ruházhatják, és hogy ezt a szempontot a törvényhozás a kir. Ítélőtáblák szervezésénél teljes megnyugvással tekintetbe is veheti. Nincs ennélfogva egyetlen körülmény sem, mely komolyan követelné, hogy a kir. Ítélőtáblák szervezéséről szóló törvénynek megalkotását a törvénykezési reformtörvények megalkotása után eső időre kellene halasztani. Ellenben azt, hogy a kir. ítélőtáblák szervezete már készen álljon, midőn a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló törvénykezés életbe lép, igen sok számba veendő érdek követeli. A birői szervezet biztosabban működik, az átmenet sokkal kevesebb rázkódással jár, ha a felebbviteli bíróságok a szervezeti átalakulással együtt járó nehézségeket előbb legyőzve, annak idejében egész erejüket az új eljárások alapos átértésére és szabályaik gondos alkalmazására fordíthatják. Különben is a hatályos módon szervezett felügyelet működését, a kir. tábláknak a birői kar folytonos kiegészítésénél szükséges közreműködését elég korán meg nem kezdhetjük. Ezeknek előrebocsátása után mindenekelőtt a kir. ítélőtáblák smmánah és székhelyeinek meghatározására és az egyes kir. Ítélőtáblák területi és népességi arányára befolyást gyakorló általános szempontokat emelem ki. II. A kir. Ítélőtáblák számának meghatározásánál a döntő szempontnak kétségen kivül annak kell lennie, minő igazságügyi czélokat kell a kir. Ítélőtábláknak megvalósítaniuk. Az egyik czél az, hogy a kir. ítélőtáblákban a törvényszéki ügyek felebbviteli bírósága a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló perjogok számára megalkottassék. A másik czél pedig az, hogy a kir. ítélőtáblák a felügyeleti jog hatályos gyakorlására alkalmas orgánumokká váljanak. Következőleg oly számban kell a kir. ítélőtáblákat felállítani, hogy az ország minden vidéke aránylag ne nagy távolságban találhassa fel kir. ítélőtábláját, és hogy annyi ítélőtábla legyen, melyek között a törvényszékek és járásbíróságok oly számban legyenek megoszthatók, a mennyi a felügyelet és ügyviteli ellenőrzés sikeres gyakorlását biztosítja. A tisztán perjogi szempontokat véve figyelembe, tökéletesen áll az, hogy minél inkább érvényesül a szóbeliség és közvetlenség elve a kir. Ítélőtábla előtti eljárásban: annál több kir. Ítélőtáblára van szükség. Ellenben minél inkább nyer tért a kir. ítélőtábla előtti eljárásban az írásbeliség, annál kevesebb kir. ítélőtábla elegendő ahhoz, hogy a perjogi igények kielégíttessenek* Élénken világítják meg ezt a külföldi példák is. A monarchia másik államában — eltekintve a tartományi felosztásból folyó szempontoktól — csak azért érik be kilencz főtörvényszékkel, mert polgári perjoguk írásbeli. A bűnvádi eljárás szóbeli ugyan, de törvényszéki ügyekben a ténykérdés nem felebbezhető. Ellenben ott, a hol szóbeliségen és közvetlenségen nyugszik az egész perjog: a területhez és népességhez viszonyítva sokkal több főtörvényszékre van szükség. Francziaországban — Algirt leszámítva — 26, a Német-birodalomban 28, Belgiumban 3, Hollandiában 5, Olaszországban 20 főtörvényszék működik. Elhibázott szervezeti politika volna, ha egyelőre csak a jelenleg fennálló írásbeli rendszer igényeiből kiindulva, a tervezettnél kevesebb kir. Ítélőtábla állíttatnék fel. Ily módon rövid idő múlva a szóbeliség és közvetlenség visszautasithatlan követelményéhez képest a felsőbb bírósági szervezet újra a szervezeti változtatás rázkódtatásainak lenne kitéve. Azt pedig, hogy a felsőbirósági szervezet ily rázkódtatásokat rövid időközben többször szenvedjen, egyenesen az igazságszolgáltatás érdeke tiltja. Ha tehát tizenegy kir. ítélőtábla felállítását hozom javaslatba, ugy ezt hazánk területi és népességi viszonyainak figyelembevétele mellett a már nem sok idő múlva életbe lépő perjogi reformokra is tekintettel teszem. Ez a szám bízvást véglegesnek tekinthető.