Képviselőházi irományok, 1887. XXI. kötet • 713-757. sz.

Irományszámok - 1887-746. Törvényjavaslat, a kir. itélőtőáblák és kir. főügyészségek szervezéséről

746. szám. 269 nyéket alig elégítheti ki. És különben is az igazságügyministerium csak igazgatási érintkezésben állván a bíróságokkal, nincs módjában a bíróságok folytonos jogszolgáltatási működését figyelemmel kisérni és így alig bocsátkozhatik annak alapos megitélhetésébe, miként teljesitik a bíróságok és tagjaik igazságszolgáltatási feladataikat. Ily viszonyok között nem nyugodhatik biztos alapon a bírói előléptetés rendszere sem. Általában a mai kir. táblai szervezet mellett nem érezhetik alsó bíróságaink tagjai azt az örvendetes eredményeket biztosító felemelő erkölcsi hatást, mely elmaradhatlan oly rendszer mellett, midőn összes tevékenységüket, egész bírói egyéniségüket a felsőbb bíróságok folytonosan kötelességszerűleg figyelemmel kisérve alaposan megismerhetik. Az alsóbb bíróságok tagjai pedig annak biztos tudatában lehetnek, hogy épen azoknak, kik leghivatottabbak birói egyéniségük megítélésére, előmenetelükre is hathatós befolyás van biztosítva. Ha tehát a mai kir. ítélő táblai szervezet mellett a budapesti kir. ítélőtáblának vezetése, munkásságának irányzása és ellenőrzése az alkalmazottak nagy számánál fogva csaknem leküzdhetlen nehézségekkel jár; ha a felügyeleti jog hatályos gyakorlása teljesen meg van zsibbasztva; ha az előmeneteli rendszer az elérhető biztos alapot nélkülözi; ha az alsóbb bíróságok ügyvitelének szabályos menetére folytonos befolyás alig gyakorolható és igy általáöan a helyes igazságügyi kormányzás feltételei hiányoznak: akkor ily szervezetet tovább fentartani nem volna czélszerű még abban az esetben sem, ha perjogi okok nem kívánnák a kir. ítélőtáblai szervezet reformját. Azt az egyetlen érvet is, hogy a központosított kir. táblai szervezet mellett a jogegység érdeke van biztosítva, az eddigi tapasztalatok raegerötlenitették, mert a tiz polgári és öt büntető tanácsban működő budapesti kir. ítélőtáblánál a jogegység követelményei kellő mérvben valóban nem érvényesültek. De különben is a jogszolgáltatás egységét a kir. curia egységes szervezete van hivatva biztosítani. Ha sikerült a föntebbiekben kimutatnom azt, hogy a kir. Ítélőtáblák mai szervezete az Írásbeliségen nyugvó perjogi rendszer mellett sem tartható fenn helyesen: annál nagyobb megnyugvással fogadhatja el a törvényhozás az ajánlott kir. ítélőtáblai szervezeti reformot, mert a szóbeliségen és közvetlenségen alapuló és már a közel jövőben megvalósítandó polgári és bűnvádi törvénykezés rendszerével a mai kir. táblai szervezet egyenesen összeegyezJietetlen. A közvetlenség és szóbeliség rendszerének ugyanis elengedhetlen követelménye, hogy a kir. itélhtáblák az ország összes lakói számára hozzáférhetőbbek legyenek. Tagadhatatlan ugyan, hogy minden perjogi szerkezet szoros kapcsolatban áll a bírósági szervezettel, de bármily alaptételeken nyugodjanak is az alkotandó perjogi reformok: az föltétlenül bizonyos, hogy a kir. Ítélőtáblák mai szervezete egyetlen perjogi rendszerbe sem illik bele. Ellenben az ország területével és lakosságának számával arányban felállított több kir. ítélőtábla minden perjogi rendszernek — és miként fentebb jeleztem — a helyes birói szervezeti politikának is nélkülözhetlen kelléke. Ebből az okból nem tartottam szükségesnek azt, hogy a bűnvádi és polgári eljárási törvények megalkotása előzze meg a kir. ítélőtáblák szétosztását megállapító törvényt. Az alkotandó perjogi reformoknak részletei befolyást gyakorolhatnak a kir. ítélőtáblák hatáskörére, a bírák szükséges létszámára: de nem érintik magát a kir. táblai reform lényegét. Oly perjogi reform ugyanis, mely a mi viszonyaink között fölöslegessé tegye az ország több vidékén felállítandó kir. Ítélőtáblákat, egyenesen kizártnak veendő. De nem mulaszthatom el ama meggyőződésem kifejezését sem, hogy viszonyaink között az alkotandó polgári és bűnvádi perrendtartások azokban az ügyekben, melyekben első bíróságként a törvényszék ítél, a tény-