Képviselőházi irományok, 1887. XIX. kötet • 612-673. sz.

Irományszámok - 1887-632. A közgazdasági bizottság jelentése, "a védjegyek oltalmáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

632. szánj. 199 632. szám A közgazdasági bizottság jelentése, „a védjegyek oltalmáról" szóló törvényjavaslat tárgyában. Midőn a közgazdasági bizottság >a védjegyek oltalmáról« szóló törvényjavaslat általános tárgyalásába bocsátkozott, mindenekelőtt készséggel elismerte, hogy ezen törvényjavaslat fejlődő forgalmi életünknek valódi szükségletét van hívatva kielégíteni. Mind az ipari termelés, mind pedig a kereskedelmi forgalom mai napság nemcsak a nagy nemzetközi verseny behatása alatt állanak, hanem azok az állam belterületén is a legerősebb versenyzésre vannak késztetve. S ezen erős verseny elég gyakran illoyalis eszközökkel is jelentkezik és a termelő iparos szellemi tulajdonának megsértésétől sem riad vissza. Mi sem természetesebb tehát, minthogy az ipari tulajdon hatályos jogvédelme a culturállamok egyik fontos és kötelességszerű feladatát képezi. A jelen törvényjavaslat az úgynevezett ipari tulajdon védelmét czélzó törvényes intézmények korszerű reformjában, megnyitó és első fontos lépésnek tekintendő, melyet a t. szakminister ur részéről tett nyilatkozat szerint, a szabadalmi ügy és a minta-védelemről szóló törvényjavaslatok kellő egymásutánban fognak követni. A védjegyek oltalmáról szóló jelen törvényjavaslat az ipari tulajdon egyik legfontosabb részét rendezi, mert az iparos vagy kereskedő az árújára alkalmazott külön jegyben, találékonyságának, tevékenységének és szorgalmának, valamint megbízhatóságának jelképét látja, melyet mint egyéniségének részét kívánja sérthetetlennek tekintetni és joggal követelheti, hogy védjegyének bitorlója szigorúan büntettessék és az okozott kár megtéríttessék. E részben nálunk eddig a monarchia másik államával kötött vám- és kereskedelmi szövetség XVII-ik czikke értelmében az 1858. évi deczember 7-iki pátens határozmányai vannak érvényben, melyek azonban az egyszerű bejelentési eljáráson alapulva, a modern igényeknek megfelelő védjegy-oltalmat nem nyújtanak. Egyéb törvényes intézkedéseink közül az 1878. évi V. törvényczikk 413. §-a a védjegyek hamisításának büntetéséről gondoskodik, valamint az 1884. évi XXII. törvényczikk 58. §-a büntetést szab a hamis üzleti adatokat magukban foglaló jegyekre. Azonban ezen, kétségkívül haladottabb felfogásnak hódoló törvényes intézkedéseink részben Horvát-Szlavonországokra ki nem terjednek, sem pedig a monarchia másik államában hasonirányú törvényes intézkedések által nincsenek rendezve. Mindezen körülmények tekintetbevétele kívánatossá tette, hogy a védjegy-oltalom a monarchia másik államával közös elveken nyugvó, czélirányos törvényjavaslatban rendeztessék.