Képviselőházi irományok, 1887. XIX. kötet • 612-673. sz.

Irományszámok - 1887-632. A közgazdasági bizottság jelentése, "a védjegyek oltalmáról" szóló törvényjavaslat tárgyában

200 632. szám. A jelen törvényjavaslat ennek megfelelően a védjegy-oltalmat olykép rendezi, hogy tekintettel a jelenlegi tényleges viszonyokra, az előzetes értesítés (avis préalable) módozatját, mint a gyakorlatnak legmegfelelőbbet, rendeli el, mely azon elvből indul ki, hogy a védjegylajstromba való bejelentés alaki ténye adja ugyan meg, mind magán-, mind büntetőjogi tekintetben a védjegyoltalomra való igényt, mely azonban nem feltétele magának a védjegy-oltalomra való jognak. A jelen törvényjavaslatban az eddig fennálló határozmányokkal szemben való haladást a következőkben lehet összefoglalni: 1. A védjegy-jognak kiterjesztése minden termékre és nemcsak iparüzőkre, hanem kereskedőkre és termelőkre is egyaránt. 2. A 6. §-ban a kereskedelemügyi minister azon felhatalmazása, hogy bizonyos árúnemekre a belajstromozott védjegyek használatát kötelezöleg elrendelheti. 3. Hiteles központi védjegy-lajstrom kezdeményezése (17. §.), mely a 18. §-ban megállapított előzetes értesítések által másodlatok vagy kétséges esetektől menten marad, míg a 16. §-ban megszabott tizévenkinti megújítás a használaton kívüli védjegyek törlését lehetővé teszi. 4. A kereskedelmi ministernek nyitott mód, hogy a 21. és 3. §-ok alapján, a valóságnak meg nem felelő és a fogyasztó közönségnek tévedésbe ejtésére kiszámított védjegyeket töröltetheti. 5. A védjegy-bitorlásoknak a kir. törvényszékek által való vizsgálata és megbüntetése A közgazdasági bizottság az előadottaknál fogva a szóban forgó törvényjavaslatot általánosságban egyhangúlag helyeselvén, annak részletes tárgyalására tért át. Ennek kapcsán a bizottság lehető figyelmébe véve a budapesti kereskedelmi és iparkamarának ezen törvényjavaslat tárgyában a t. képviselőházhoz beadott kérvényét, a t. szakminister ur által több szakaszhoz tett módosításait készséggel elfogadta. Ezek közül a 6., 7., 9., 13., 14., 15., 17., 18., 21., 29., 31., 32. és 33. §-okban tett módosítások inkább irályi természetűek, mig a büntetés szigorításának szükségessége szempontjából a 23. §-ban a pénzbüntetés maximuma kétezer forintban, a 27. §-ban a kártérítési összeg maximuma ötezer forintban lett megállapítva. A bizottság kivánatához képest a 6. §-ban foglalt határozmány nagyobb hatályossága okáért pedig, az 1884: XVII. t.-cz. 157. §-ának d) pontja mint új 31. §. lett beiktatva, minek következtében a régi 31—33. §-ok 32—34. számot nyernek. A bizottság továbbá a 17. §. tárgyalásánál azon kívánalmat fejezte ki, hogy az ezen szakasz utolsó bekezdésében elrendelt közzététele a védjegyeknek, hivatalos szaklapban történjék, melyben azok szakok szerint csoportosítva lennének rendezendök; hasonlókép szükségesnek véli, hogy a 33. §. (régi 32.) azon rendelkezése, miszerint »azon védjegyek, melyek a jelen törvény életbeléptetése előtt 10 évnél régibb idő óta lettek lajstromozva, az eddigi lajstromokból a jelen törvény hatálybaléptétöl számítandó három hó elteltével törlendők, ha az illető védjegy-tulajdonosok ezen határidő alatt védjegyük újabb belajstromozását nem kérték«, külön felhívás utján lenne közzéteendő. A közgazdasági bizottság a törvényjavaslatot módosított szövegezésben ezen jelentéséhez csatolván, annak ugy általánosságban, mint részleteiben való elfogadását a t. háznak ajánlja. Budapesten, 1889. évi november hó 15-én. Falte Miksa s. k, Emich Gusztáv s. k., a közgazdasági bizottság elnöke. a közgazdasági bizottság előadója.