Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.

Irományszámok - 1887-547. "A közutak- és vámokról" szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése

82 547. szám. ménynyel eszközölhető, a fősúly arra fektettetik, hogy a hozzájárulások lehetőleg természetben legyenek leróhatok. A községi közlekedési és tisztán községi utak fentartására a kötelezettség eddig határtalan volt. Az 1886 : XXII. t.-cz. 133. §-a csak annyit rendel, hogy a községi lakosok kézi és szekeres munkaszolgálmányai a közmunka szabályozásáról szóló törvény elvei szerint vetendők ki, a kötelezettség mérvét azonban meg nem állapítja; ezzel szemben a javaslat a hozzájárulást aránylagosabban és részletesen szabályozza. Nem új terhet állapit meg, mert a községi közlekedési utak jó karban tartásáról a csoportosított községek, valamint a tisztán községi utak gondozásáról az illető községek az 1876 : VI. és az 1886 : XXII. t.-cz. értelmében eddig is tartoztak gondoskodni, hanem a korlát nélkül fennállót határok közé szorítja és a kötelezettség miként való teljesítésének módozata által biztosítékot nyújt, hogy a községi közigazgatásnak ezen elhanyagolt ága a jövőben megfelelőbb ellátásban fog részesülni. A községi közmunka kivetését illetőleg a javaslat a jelenben alkalmazható terheltetéssel szemben a kötelezettség mérvét mérsékli, és a házzal biroknál eddig fennállott aránytalanságot — mely szerint nagy vagy kis lakóház tulajdonosa ugyanazon számú kézi napszám teljesítésére volt kötelezve — különböző osztályok felállítása által helyesbiti. Vonóállat után évenkint legfeljebb két igás napszám kivetését engedélyezi, s az idegen házban lakó egyének és családtagok évenkinti 3 kézi napszám tartozását egyre szállítja le. A közmunka-tartozás tetszés szerint készpénzben a megállapított váltságárak szerint megváltható, vagy természetben leszolgálható, s a község képviselő-testülete a viszonyokhoz képest a közmunka-tartozás felének kötelező megváltását is kimondhatja. A magán vám- és révjog régibb törvényeink szerint a földesúri birtoknak tartozékát képező kisebb kir. haszonvételek közé tartozott, s ezektől csak abban különbözött, hogy jogszerűen csakis külön kir. kiváltságlevél alapján volt gyakorolható, melyet egyedül a hosszas háboritlan és nem kifogásolt gyakorlat pótolhatott. A révjog lényege a földesúrnak azon kizárólagos jogosítványa, mely szerint a nemesi földbirtokkal járó vizhaszonvetel alapján valamely hajózható folyón átkelőktől vámot szedhetett. A rév-vám nem csupán az átkelést közvetítő vízi járművek használata és fentartása fejében járt, hanem valósággal a földesúrnak fizetett adó volt. Mindazon vámok érvényessége, melyek jogszerű alapon nyugosznak, továbbra is fenn tartandó, sőt lehetnek esetek, midőn vámszedési jogok engedélyezése jövőben is indokolt, ső szükséges. Indokolt a vámok alkalmazása a határszéleken nagy forgalommal bíró utakon, ho útvonalunk folytatásán más államokban lakosainktól vámok szedetnek, bogy mi se nyújtsunk vámmentességet azon országok lakosainak, melyek polgárainkat vámokkal megadóztatják; és szükség van reá ott, hol a vámszedési jogosultság engedélyezése nélkül az illető útvonal kiépíthető, vagy a vámtárgy létesíthető nem volna. Az engedélyezés szüksége fenforog némely magasabb útadó-százalékkal terhelt törvényhatóságoknál, melyeknél a közutak fentartási szükségletének beszerzése végett a vámbevételek a százalék csökkentésérc jótékony befolyást fognak gyakorolni, továbbá egyes városok és községek kövezetének használata fejében, melyek ezen bevételi forrás nélkül útvonalukat és műtárgyaikat megfelelő karban tartani képtelenek. Jövőben azonban minden esetben csakis a közforgalom czéljaira szolgáló utakon, hidakon, kompokon, réveken vagy hajóhidakon, és pedig mások jogainak és nevezetesen az igazolt vámjogok tekintetbevételével engedélyezhetők és külön jövedelmi forrást nem képezhetnek. A száraz vámok megszüntetését régibb törvényeink ugyan ismételten elrendelték, de a gyakorlatban több esetben fenmaradtak; a javaslat újból kimondja eltörlésüket, mert hol a közforgalom és közlekedés végett sem híd, sem komp, sem út nem szükséges, a vámszedési jog létalapját elvesztette.