Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.

Irományszámok - 1887-547. "A közutak- és vámokról" szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése

80 547. szám. Azon törvényhatóságok viszont, melyeket esetleg hadászatilag fontos utak, vagy műtárgyak létesítése, fentartása terhel, vagy melyek ennek folytán útadójukat a 10% maximumon felül lennének kénytelenek emelni, az állami költségelőirányzatban felvett alapból fognak segélyeztetni. E helyt felemiitjük, hogy Alsó-Ausztriában a kerületi utak építése és fentartására a csoportosított községek egyenes adójuk, még pedig a föld és házadó után 15—25%, a többi adónemek után 117A— 18

3

/4*/O erejéig terjedhető pótadót kötelesek kivetni (a különböző adónemek után nem egyenlő százalékokban vettetik ki az útadó). Francziaországban az utak építése és fentartására ötféle megyei pótadó (centimes additionelles) létezik; a rendes pótadó (ordinaires), mely az állami egyenes adók 15—20%-ig terjedhet és a megajánlástól függő (facultatifs), melyből első sorban a nagyforgalmú községi utak segélyeztetnek, az egyenes adónak 7*/o-ig. A községi közlekedési utak fentartására minden 18—60 év közti férfi-lakos 3 gyalognapszámot, minden fogat után 3 fuvar napszámot tartozik szolgálni és ha ezek -elégtelenek, a községi tanács 8%-ig pótadót vethet ki. A bizottság tanácskozásai kapcsán felmerült azon kérdés is, hogy nem volna-e czélszeríí a kivetendő útadó százalékát az egész országra, illetve minden törvényhatóságra nézve egyenlően megállapítani, mely esetben a törvényhatóságok útügyi szükségletei az államkincstárból lennének fedezendők. A bizottság azonban arra való tekintettel, hogy a törvényhatósági utak építése, kezelése és fentartása az illető törvényhatóság feladatát képezi, helyesebbnek tartja, ha a törvényhatóság maga gondoskodik arról, hogy szükségleteit mikép fedezi, annyival is inkább, mert az útfentartási szükségletek az egyes törvényhatóságokban igen különbözők. Nem volna méltányos, hogy egy oly törvényhatóság, mely saját úthálózatát nagy áldozattal kiépítette, s e végből lakosait a megszabott mérven túl is terhelte, oly törvényhatóság útfentartási szükségletének fedezéséhez járuljon hozzá, mely a múltban útűgyének fejlesztésére kellő gondot nem fordított s lakossága lehető kímélésével járt el. Az országos alapból adandó arányos részeltetést elérni felette nehéz volna, mert a törvényhatóságokban az utak egyenlőtlenül vannak elosztva, a törvényhatóságok egy részében kiépítve és jó karban, míg a többiben kezdetleges állapotban; viszont az építési és fentartási költségek is felette elütök. Ehhez járul, hogy az útfentartási szükségletek folytonos változás alá esnek, minek folytán hosszas tárgyalások utján volna csak megállapítható, hogy az egyes törvényhatóságok részére a központba befolyt adókból mily összegű dotatiók nyújtassanak. Ezen eljárási minthogy a törvényhatóságok igényeiket lehetőleg érvényesíteni, sőt fokozni igyekeznének, könnyen súrlódásokra szolgáltathatna alkalmat, a központi kormány s a törvényhatóságok közt. Mindezeknél fogva a bizottság a javaslat álláspontjára helyezkedve, czélszertíbbuek tartja, hogy az útfentartás költségeinek beszerzése az illető törvényhatóságokra bizassék; azon törvényhatóságokra nézve, melyek szükségleteiket csak túlságos megterheltetéssel fedezhetnék, különben is előáll az állam által történő segélyezés. Az egyenes adót nem fizető 18—60 év közti férfiakra nézve az eddigi kötelezettség : három kézi napszám fentartatik. Miután a javaslat a közteherviselés elvén alapul, nem volna értelme, hogy azokat, kik közmunkával ez idő szerint terhelve vannak, az útadó-kötelezettség alól felmentse, mi azokkal szemben, kikre a minimalis adótételek nyernek alkalmazást, igazságtalan és méltatlan eljárás volna. A javaslat ezen kötelezettséget (három kézi napszám) a napszámosokra is, kik az 1883 : X. t.-cz. alapján kereseti adómentességet élveznek, kiterjeszté, a bizottság azonban a napszámosoknak kötelezettség alá vonását csak a törvényhatósági joggal felruházott városokban, hol nagyobb számban élnek, és útadó-tartozásukat akár természetben leszolgálhatják, vagy magasabb napibérükből megváltás utján könnyebben leróhatják, tartá fenn;