Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.
Irományszámok - 1887-547. "A közutak- és vámokról" szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése
547. szám. 69 egyenes adó 100 frtot meghalad, minden 50 frt után 5 kézi napszám). A 20—60 év közti férfi családtagok, cselédek és egyéb alkalmazottak 3 kézi napszámmal rovattak meg. Gyárakra, kereskedelmi- és ipartelepekre az útérdekeltség mérvéhez képest 500 frtig terjedhető pénzbeli megterheltetés volt kivethető. A kirótt közmunka-kötelezettséget az illetők tetszés szerint meg is válthatták s a törvényhatóságok közgyűlése a kötelezettség felére vonatkozólag a kényszerváltságot is elrendelhette. — Kimondatott továbbá, hogy az igás erővel tartozók a szükséghez képest fedanyagot a járás területén kivül fekvő helyről is kötelesek fuvarozni s hogy a közmunka ledolgozásának betudásánál nem az eltöltött napok száma, hanem kizárólag a végzett munkamennyiség vétetik alapul. A vasúti állomásokhoz a községekből vezető utak fentartási költségeinek beszerzésére ezek használatáért az állomáson fel- vagy leadott árúk súlya után vám lett volna szedhető. A községi utak gondozására külön természetbeni közmunka- és adópótlék terveztetett. E javaslat azonban nem vált törvénynyé s igy máig az 1862. évben kibocsátott helytartótanácsi rendelet határozmányai állanak érvényben, melyek közmunkaügyünk igazgatására nézve hiányos és elavult intézkedéseket tartalmaznak. így hiányoznak határozatok, melyek a közutak rendszerének az ország egész területére nézve egyöntetű életbeléptetését és fentartását biztosithatnák. Az egyes törvényhatóságok saját helyi szükségletükhöz képest állapiták meg úthálózatukat, mit sem gondolva a szomszéd törvényhatóságok útjaihoz való csatlakozással, hacsak erre a felügyeletet gyakorló minister által nem szoríttattak. — Az utak köz- és műszaki igazgatására nézve majd minden törvényhatóságban más gyakorlat honosult meg a személyes felelősség elve gyakorlati alkalmazhatóságának majdnem kizárásával s a hol a viszonyok kielégíthetőknek mondhatók, ezt részben a körülmények szerencsés összetalálkozása idézte elő vagy az illető tisztviselők ügybuzgó erélyének tulaj donithatjuk. Önkormányzati szervezetünk főhibája a végrehajtás egyenlőtlenségében és a felügyelet nem kellő érvényesithetésében rejlett. A felügyelet és ellenőrzési jogot illetőleg az 1870: XLII. és az 1886 : XXI. t.-czikkek általános rendelkezéseket tartalmaznak ugyan, de ezek mellett a minister legfőbb felügyeleti jogát hatékonyan nem gyakorolhatta. Az alap, mely után a közmunka-kötelezettség ez idő szerint kivettetik (az igás és kézi erő után), igazságtalan, egyenlőtlen, czélszerfítlen és elégtelen. Igazságtalan, mert nem a teherviselési képességet veszi alapul és mert az utak fennállásához kötött érdekeltségnek sem felel meg, hanem kiválóan egy osztályt — a földmivelőt — terheli, mely mellett a társadalomnak egyéb osztályai (tőkepénzesek, kereskedők, iparosok, vállalkozók stb.) aránytalanul csekély mérvben rovatnak meg; igy a kézi közmunka kiszabásánál egyaránt terheltetik, ki teljesen vagyontalan, azzal, ki jelentékeny ingó vagyonnal rendelkezik, valamint nem tétetik különbség, hogy valaki egy kunyhónak, palotának, vagy nagy jövedelmet biztosító bérháznak vagy végül több háznak tulajdonosa. Egyenlőtlen, mert egyes törvényhatóságok szükségleteik mérvéhez képest a közmunkaszabályzat rendelkezéseivel ellentétben, mely szerint minden egyes vonó állat után évenkint két igás napszám szolgálandó — az igavonó állatok után lerovandó közmunka-tartozást különböző arányban voltak kénytelenek megállapítani. Minden egyes vonó állat, a szerint, a mint egyes, vagy kettős fogatban szokott használtatni, évenkint négyszer volt közmunkára kiállítandó (Alsó-Fehér, Bereg, Bihar, Csík, Fogaras, Háromszék, Hunyad, Kolozs, Maros-Torda, NagyKüküllő, Sáros, Szepes, Szolnok-Doboka, Tolna, Torda-Aranyos, Udvarhely, Ung, Veszprém és Zemplén megyékben, továbbá Sopron törvényhatósági joggal felruházott városban) összesen 20 törvényhatóságban és ezek közt a Királyhágón túl fekvő törvényhatóságok majd mindenikébenUtait a vámjövedelemből tartá fenn Győr és Maros-Vásárhely város (utóbbi 1888. évtől kezdve közmunkát ró ki), pótadóval fedezték a szükségletet Kolozsvár és Selmecz-Bélabánya városok,
