Képviselőházi irományok, 1887. XVII. kötet • 538-571. sz.
Irományszámok - 1887-547. "A közutak- és vámokról" szóló törvényjavaslat tárgyalására kiküldött bizottság jelentése
70 547. szám. Brassó vármegyében viszont a szükséghez képest a közmunka-tartozás bizonyos százaléka készpénzben volt lerovandó. Ezen egyenlőtlen terheltetés még jobban szembe tűnik, ha a törvényhatóságok által megállapított váltságárakat hasonlítjuk össze. Baranya, Bars, Borsod, Hont, Nógrád, Nyitra, Pozsony, SoproB, Szatmár, Tolna, Vas, Zólyom vármegyék, Pécs, Pozsony, Sopron, Szatmár-Németi, Szeged, Temesvár és Versecz városok a kétfogatú igás napszám váltságárát 3 frttal szabták meg, mig Alsó-Fehér, Csik, Háromszék, Hunyad, Veszprém megyékben a váltságár 1 frt-, Brassó, Komárom, Maros-Torda, Nagy-Küküllő, Torda-Aranyos és Turócz megyékben 1 frt 20 krban állapíttatott meg (ezen törvényhatóságok jó része azonban az igás közmunkát évenkint négyszer tartozott kiállítani). A kézi napszámokra megszabott váltságáraknál még nagyobb eltéréseket találunk, még pedig nemcsak az egyes törvényhatóságok, de ugyanazon törvényhatóság egyes járásai közt is. Legalacsonyabb volt a váltságár Turócz megyében, 24 kr., AlsóFehér, Fogaras, Hunyad, Komárom, Liptó, Nagy-Küküllb', Sáros, Szabolcs, Trencsén és Zala megyékben 30 kr., ellenben Bács-Bodrog, Borsod, Nógrád megyékben, Baja, Debreczen, NagyVárad, Pozsony, Szatmár-Németi, Szeged és Temesvár városokban 60 kr., Hajdú megyében 70 kr., Szatmár megye és Versecz városban pedig 80 krra rúgott. Czélszerú'tlen a kivetési alap, mert eltekintve már az összeírásnál előforduló számos visszaélés, az eltitkolás és a kötelezettség alóli kibúvás számos eseteitől, a kirótt közmunkakötelezettségnek természetben való leszolgálása az ország számos vidékén helyt sem foglalhat, hol fedanyag távol vagy épen nem található. De a közmunkának természetben való lerovása egyáltalán nem hatott kedvezően közre úthálózatunk fejlődésére, mert a szaggatottan és nem kellő rendszerességgel teljesített munka, melynek lerovásánál tekintettel kellett lenni a mezőgazdasági munkálatok ideje és a földmivelő osztálynak hivatásából kifolyó elfoglaltatására, az út-épitésnek előnyére nem szolgált s csak nagy értékű közmunka veszett kárba. Belátva a törvényhatóságok, hogy a természetben leszolgált közmunka soha sem bír annyi productiv erővel és értékkel s kihasználása sem történhetik oly czélszerűen, mintha készpénz áll rendelkezésre, mind jobban áttértek a kényszerváltság rendszerére, ugy, hogy mig az 1874—1883. években a közmunkaváltság átlaga évenkint 2.300,000 frtot tett ki, az 1887. évben már mind az igás, mind a kézi erőnek jóval több, mint fele megváltatott s a váltságösszeg ez évben már 4.450,000 forintra rúgott, vagyis az ezen évre előirt 7.421,000 frt értéket képviselő közmunkának 60°/°-a váltatott meg. Az összes közmunka-tartozás kényszer utján megváltandó 27 törvényhatóságban és pedig: Baranya, Bács-Bodrogh, Brassó, Csanád, Csongrád, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Nógrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Somogy, Szatmár, Szeben, Tolna, Trencsén, Zólyom vármegyék, továbbá Baja, Budapest, Debreczen, Kassa, Pécs, Pozsony, Szabadka, Szatmár-Németi, Temesvár, Újvidék, Versecz és Zombor városokban. 38 törvényhatóságban a viszonyokhoz képest a kötelező megváltás az igás és kézi erőnek bizonyos részére van meghatározva; 15 megyei és 8 városi törvényhatóságban (Abauj-Torna, Békés, Háromszék, Kis-Küküllő, Kolozs, Liptó, Mármaros, Maros-Torda, Pozsony, Szabolcs, Szilágy, Szolnok-Doboka, Ugocsa, Ung és Veszprém vármegyékben, továbbá Arad, Komárom, Maros-Vásárhely, Nagy-Várad, Pancsova, Sopron, Szeged, Székes-Fehérvár törvényhatósági joggal felruházott városokban), noha kény szerváltság nem vétetett alkalmazásba, mindazonáltal az ezekben kiszabott 1.417,000 frt közmunka-értéknek több mint fele (766,000 frt) önként megváltatott. Czélszertítlen a jelenlegi alap ingadozó voltánál fogva s a mennyiben a törvényhatósági úthálózat fokonkint való kiterjesztése, továbbá a törvényhatóságok közmunka-alapjából a vicinális vasutak építésére megszavazott nagymérvű hozzájárulások folytán az útépítési és fentartási szükséglet a legtöbb törvényhatóságban inkább fokozódik, mint csökken, az igavonó állatok
