Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-477. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése, a vallás- és közoktatásügyi ministernek a közoktatás állapotáról szóló tizenhetedik jelentése tárgyában
477. szám. 45 Továbbá a népoktatási törvény értelmében 259 nagyobb község és város tartozott volna felső nép- vagy polgári iskolát állítani, de 18 —19 év alatt csak 106 felelt meg ebbeli kötelmének s vannak a magyar Alföldön 15—20,000 lakossal biró olyan községek, mint Orosháza, Ó-Becse, Török-Szt.-Miklós, melyekben, az Alföld művelődésének nem -kis hátrányára, sem közép-, sem polgári iskola nincsen. Minélfogva az ily községek, a mennyiben anyagilag bírják, ismételten is kötelességeikre figyelmeztetendök volnának. E tények kapcsán önként merül föl a kérdés, nem volna-e czélszerű »a népiskolai közoktatásról szóló törvény vonatkozó részeit megfelelő irányban hatályos revisió alá venni, mire nézve a kormány részéről azon nyilatkozat tétetett, hogy ennek is előbb-utóbb megjön az ideje. De mindezekben még nincs kimerítve a fogyatkozások sorozata. így a 8,038 nem kizárólag magyar tannyelvű népiskolának több, mint felében: 4,577-ben vagy igen csekély, vagy épen semmi eredménynyel nem tanították az állam nyelvét (ezek közt van 1,000 róm. kath., 1,300 gör. kath., 1,300 gör. kel. és 600 ágostai felekezeti jellegű népiskola); s a magyar nyelvet csak kevéssé vagy egyáltalán nem biró néptanítók száma még mindig elég nagy: 2,228, — jóllehet az 1879: XVIII. törvényczikk megalkotása óta szép idő telt el s az állam közel harmadfélszázezer forintot költött a néptanítók magyar nyelvi póttanfolyamaira. E pontnál felhívja a bizottság a közoktatásügyi kormány figyelmét annak szorgos szemmel tartására, vájjon nem alkalmaztatnak-e most is az 1879-iki törvény ellenére olyan tanítók, kik nem bírják az állam nyelvét ? Egyúttal megfontolandónak találta a bizottság, vájjon a magyar nyelvnek a népiskolákban való kötelező oktatását elrendelő törvény intentióinak nem megfelelőbb volna-e a magyar nyelvi póttanfolyamok helyett jutalomdíjakat tűzni ki oly tanítók számára, kik az államnyelv elsajátítása- és sikeres tanításában kellő eredményeket mutatnak föl? Tovább menve a fogyatkozások és hiányok szemügyre vételében, a bizottság rámutatni kivan még arra is, hogy majdnem 5,700 népiskola nincs kellőleg, részben sehogy sincs fölszerelve, mi a tanítási eredményeket károsan befolyásolja; hogy népiskoláink több, mint felének nincs testgyakorlásra alkalmas tere, mit a serdülő ifjú nemzedék erőteljes physicai nevelésének fontos tekinteteiből csak mélyen sajnálni lehet; hogy 300 község teljesen nélkülözi az iskolát. (Erre nézve a kormánytól pótlólag bekért kimutatás szerint megjegyeztetik, hogy e községek lakosságának összes száma közel 100,000, mintegy 15,000 tankötelessel. Túlnyomóan románok által lakott községek ezek (160), de van köztük 44 tót és 33 apróbb magyarlakta község is. Ezen teljesen iskola nélküli községekből 215-nek lakossága 80 és 400 lélek közt váltakozik. De vannak aztán népesebb községek is). Végül, hogy circa 5,000 tanteremre s mintegy ugyanannyi tanítóra volna még szükség stb. így egymás mellé, a mérleg két serpenyőjébe állítva egyfelől a sikereket, másfelől a fogyatkozásokat, világossá lesz, hogy minden iskolafentartó tényezőtől, köztük az államtól is, még igen jelentékeny feladatok várnak megoldást, melyek a nemzeti politika elsőrangú feladatai közt foglalnak helyet. Semmi sem volna tehát sajnosabb és indokolatlanabb, mint a népoktatásügy terén a fele-utón megállani. És nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a ministeri jelentésnek főkép az iskolába járók (1.929,000), továbbá a 12 éves korukban irni, olvasni tudók (207,000=96%) számára, valamint általában a tanítási eredményekre vonatkozó statistikai adatai, tekintve a forrást, melyből származnak s a tényleges viszonyokat, melyekről szólnak, inkább csak megközelítő értékűek, mint szigorúan pontosak lévén, a bizottság az ügy érdekében állónak találta azon óhajtást kifejezni: hasson oda a kormány, hogy az érintett viszonyokról, melyeket valódi
