Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában

488. szám. 1951 még akkor is, midőn egyes társulatok a társulati feladatokat elhanyagolják, a szükségessé vált intézkedés lehetőleg az önkormányzati intézmények tekintetbevételével történjék. Ezekben felsoroltuk a Tiszavölgy védelmében részes hatóságokat, azoknak működési körét és egymás közti viszonyát. A törvényjavaslat lehetőleg ragaszkodott a törvényeinkben már elismert elvekhez, legfeljebb azzal az eltéréssel, hogy az, a mi régebben csak kezdeményezve volt, itt nagyobb következetességgel tovább vitetik. A bizottság ezek után meg volt győződve — és reményli, hogy sikerülni fog ezen meggyőződést a házban is felkelteni — hogy ott, a hol a törvényjavaslat ezen részében újitás czéloztatik, az újitás egyszersmind haladást is jelent. H. Áttérünk ezek után a második pontra, mely körül a törvényjavaslatban foglalt újítások csoportosíthatók: a teherviselésre, illetve a hitelügyre. Általában mondhatni, hogy a törvényjavaslat lehetőleg kerül mindent, mi a társulatoknak újabb megterheltetését maga után vonhatná. Nem tekintjük eltérésnek ezen szabálytól, hogy a társulati feladatok körébe a belvízi evezetés is bevonatik. Mert bizonyos az, hogy a belvizlevezetés kérdésének rendezése nélkül organicus folyamszabályozási törvény nem is alkotható. Legjobban bizonyítja ezt az a tény, hogy több társulat már eddig is, minden külső kényszer nélkül, a belvizlevezetést teendői közé felvette. Hivatkozunk e részben az érdekeltek köréből eredő számos nyilatkozatra, így pl. Makó városnak az országgyűléshez intézett kérvényére, melyben kijelenti, hogy a törvényjavaslatnak a belvizlevezetésre vonatkozó szakasza hézagot pótol és régen érzett szükségnek felel meg. A belvizlevezetési munkák nélkül sok esetben a társulatoknak nagy költséggel létesített szabályozási munkálatai czélra egyáltalában nem vezettek; a mikor pedig a belvizek elleni védelmet szervezték, az érdekeltek kénytelenek voltak bizonyos esetekben több társulatnál is tetemes fizetéseket teljesíteni. A szóban forgó két munkának egyesítése ugyanazon társulat kezében tehát az érdekeltekre nézve közvetve és közvetlenül előnynyel fog járni. Újítást tartalmaz a törvényjavaslat a vasutak, utak, körtöltések és csatornákra vonatkozólag, a mennyiben a nevezett létesítmények, ha eddig a társulatok kötelékébe még be nem vonattak, ezentúl bevonhatók nem lesznek. Indokolja ezen újítást az, hogy ezen létesítmények többnyire amúgy is eléggé vannak megterhelve és hogy legtöbb esetben, a saját biztonságukról gondoskodva, hathatós módon elősegítik környezetöknek védelmét is. De még ettől is eltekintve, lehetetlen figyelmen kívül hagyni azon mindenek felett fontos szolgálatokat, melyeket árviz idején pl. a vasutak tesznek, a melyek fejében megérdemlik, hogy további megterheltetéstől megkíméltessenek. A teherviselésnek alapját, az ártér-fejlesztést és osztályozást a törvényjavaslat a régi alapon meghagyta, itt is csak az eljárásnak egyszerűsítése és gyorsítása czéljából történik némi változás. Ilyen például az, mely a végleszámolásokra vonatkozik. Az 58. §. kimondja, hogy a leszámolásoknak csak a törvény értelmében eszközölt ártérfejlesztés és osztályozás alapján megállapított kulcs szerint és csak ezen kulcs jogerejtívé váltának napjától számított öt évre visszamenőleg van helye. Tekintve, hogy a végtelenségig visszamenő leszámolás a társulati ügyeknek rendezését lehetetlenné tenné, mi valamennyi érdekelt félre egyenlően káros volna, a bizottság elfogadhatónak tartotta ezen megszorítást. Mindamellett nem zárkózott el az elől sem, hogy lehetnek esetek, — a milyeneket pl. Makó városnak már emiitett kérvénye is felsorol, —midőn a társulatok saját hibájukon kivül oly helyzetbe juthatnak, hogy a végleszámolást a nevezett idő alatt eszközölni — vagy azt tetemes pénzbeli megkárosításuk nélkül eszközölni — lehetetlen volna. Ily kivételes esetekben igazság szerint nem állhatni annak útját, hogy a leszámolás az 5 évnél hosszabb időre visszamehessen. Indítvány tétetett a bizottságban a leszámolósi időnek tíz évben való megállapítására. A bizottság KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XVI. KÖTET. 16