Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában
in 488. szám. azonban fentartva a törvényjavaslatban foglalt igen gyakorlati rendelkezést, elegendö'nek véli annak kimondását, hogy az emiitett esetekben jogábanlegyen a ministernek, a társulatok indokolt kérésére, a leszámolásra még további 3, azaz összesen 8 esztendőt engedélyezni. A bizottság tudomása szerint az érdekeltek ezen megoldást reájuk nézve kielégítőnek találták. A maximalis megterheltetés elvét (1884: XIV. t.-cz. 23. §., vizjog 115. §.) a törvényjavaslat (61. §.) változás nélkül fentartja, ép ugy mint a társulati költségjárulékok és hátralékok beszedésének, illetve behajtásának és felosztásának módozatait. Ezek a teherviselésnek előzetes kérdései. A társulatok pénzügyeire nézve általában mérvadónak tekinti a törvényjavaslat azon, szerintünk kifogás alá nem eshető, elvet, hogy az igazgatási és az árvédelem által igényelt, egy szóval a rendes kiadások a rendes bevételekből fedezendők; kölcsön utján csak a rendkívüli kiadások és beruházások fedezhetők. És ezzel elérkeztünk a törvényjavaslat ezen részének legtöbbet vitatott szakaszaihoz. Ezeknek egyike (78. §.) megállapítja, hogy oly esetben, midőn valamely ministeri biztos vezetése alatt álló társulat a közérdek vagy az egyöntetű árvédelem és ezzel kapcsolatos vizlevezetés szempontjából feltétlenül szükséges kölcsönnek megszavazását megtagadná, a közlekedésügyi ministernek jogában álljon — ha a tiszavölgyi társulat központi bizottsága is a munkának sürgősen eszközlendő végrehajtása mellett nyilatkoznék — az említett czél elérése végett szükséges kölcsönt a társulat terhére — a pénzügyministerrel egyetértőleg és ennek jóváhagyása alapján — felvenni, mely kölcsön oly hatálylyal bir, mint bármely, a társulati közgyűlés által megszavazott más, kölcsön. Számos ellenvetést támasztottak a törvényjavaslat ezen rendelkezése ellen. Midőn a bizottság ezek daczára ezen §-nak változatlan elfogadása mellett foglalt állást, tette ezt azon meggyőződésben, hogy okszerűen ezen jogot a kormánytól megtagadni nem is lehet. Megjegyezzük mindenekelőtt, hogy azon elv, melynél fogva a kormány a társulatokat, ezeknek akarata ellenére is, de a saját érdekeik vagy az egész Tiszavölgy érdekeinek megvédése czéljából bizonyos járulékokkal megterhelheti, épen nem új törvényhozásunkban. Elég, ha ráutalunk e tekintetben régibb törvényeinknek némely pontjaira. így pl. az 1884. évi XIV. t.-cz. 21. §-a a következőket rendeli: >Azon társulatoknál, melyekre nézve kimondatik, hogy azok védmtívei az egységes szabályozásra, valamint az összefüggő ármentesitésre való tekintettel — közérdekből fentartandók, —ha a közmunka- és közlekedésügyi minister azon meggyőződést szerezné, hogy az ily társulat a társulati védmüvek jó karban tartására és felügyeletére szükséges költségfedezetet előirányzatába fel nem vette, jogosítva van a szükséges összegnek az előirányzatba való felvételét s a társulati tagokra való kivetését hivatalból elrendelni. — A társulati választmány tagjai felelősség terhe alatt kötelesek a közmunka- és közlekedésügyi minister által helybenhagyott költségvetésbe felvett összeget a társulati tagokra a kivetési kulcs arányában kivetni és annak behajtásáról gondoskodni.* Még határozottabban intézkedik ugyanazon törvényczikknek 22. §-a, midőn felhatalmazza a kormányt, >hogy a közigazgatási utón végrehajtandó munkákra szükségesnek mutatkozó összegeket az érdekeltségre a végrehajtás megindításakor azonnal és pedig, ha másként nem lehet, vagyis ártérfejlesztés és kivetési kulcs nemléte esetében, ideiglenesen az ártérbe eső földbirtok után fizetendő földadó arányában kivethesse.* A vízjogi törvény 114. §-a újra megerősítette a kormánynak ezen jogát. Midőn tehát a kormány felhatalmaztatik, hogy bizonyos esetekben az érdekeltekre járulékokat kivethessen, melyeknek behajtásáról a társulatok gondoskodni tartoznak, önként következik, hogy akkor, mikor a társulati tagok ezen terheknek egyszerre való törlesztésére képtelenek, a czélba vett munkák pedig halasztást nem tűrnek, a kölcsönfelvétel joga a kormánynak megadandó. Szem előtt tartotta azonban a törvényjavaslat is, hogy midőn a kormány ily messze menő hatalommal felruháztatik, mely a társulatok és egyesek vagyoni helyzetét súlyosan érintheti, a kellő garantiákról is kell gondoskodni az iránt, hogy ezen jog csak akkor és csak ugy fog gyakoroltatni, a mikor és a hogy azt a közérdek
