Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában
120 488. szám. műszaki közegeit, a mely minősítéstől csak azok javára enged eltérést, kik máris szolgálatban vannak; másodszor, midőn ezen magasabb minősítéssel bíró tisztviselőknek helyzetét függetlenebbé teszi, a mennyiben elbocsáttatásuk rendesen csak fegyelmi határozat, vagy bűnvádi Ítélet alapján és mindig csak aministernek előzetes megerősítése mellett történhetik. A második újitás, mely ezzel a legszorosabb kapcsolatban áll, vonatkozik a műszaki közegek nyugdíj-képességére. A bizottság részéről a törvényjavaslat ezen része osztatlan helyesléssel találkozott. Míg egyrészt megkövetelhető, hogy oly közegek, kiknek szakképzettségétől és személyes tulajdonaitól némelykor egész vidéknek jóléte és lakosságuknak élete függ, a kellő qualificatióval bírjanak, mely őket képessé tegye az ily nagy felelősséggel járó állást betölteni, addig másrészt az ily tisztviselők, kik sokszor egészségük és életük koczkáztatásával teljesitik szolgálatukat, jogot formálhatnak arra, hogy hivatalos állásuk ne egyesek önkényének legyen kitéve, és hogy oly esetben, midőn kötelességök teljesítése közben munkaképtelenekké válnak, róluk — haláluk esetén pedig családjaikról — csak ugy történjék gondoskodás, mint a hivatalnokok bármely osztályáról és azoknak családjairól. A bizottság kebelében felmerült ugyan az a vélemény, hogy a törvénynek ezen jótéteményei kiterjesztessenek a társulatok többi tisztviselőire is, nevezetesen az igazgatókra, kiknek működése a társulatokra nézve bizonyos tekintetben nem kevésbbé fontos, mint a mérnököké. A bizottság azonban, az ez irányban felhozott indokoknak teljes méltatása mellett, nem kívánt a jelen törvényjavaslat határán túlmenni és ennek megfelelően elejtette a tett indítványokat. Mindamellett jelezni kívánta ezúttal is, hogy az igazgatói állás nagyobb függetlenségének biztosítását, valamint az igazgató nyugdíj-igényének elismerését, első sorban az ügy érdekében, óhajtandónak tekinti. A legmelegebb rokonszenvvel találkozott a bizottság részéről a törvényjavaslatnak azon intézkedése, mely a véglegesen megerősített főmérnöknek és szakaszmérnöknek nyugdíj-igényét határozottan kimondja. A bizottság ugy van meggyőződve, hogy ezen szakasz czélzatai olyanok, melyek minden további indokolást feleslegessé tesznek és ezért az elvet teljes készséggel elfogadta. Hozzájárult azonban a törvényjavaslat ezen szakaszának oly módosításához, mely sem ezen czélzatot, sem a törvényjavaslat lényegét nem érinti. A törvényjavaslat ugyanis kimondja, hogy mindaddig, mig a társulatok a nyugdíj ügyét nem rendezik, az 1885 :XI. törvényczikk határozmányai lesznek irányadók. Felhozatott ezzel szemben egyrészt az, hogy a társulatok műszaki közegeinek fizetése általában nagyobb, mint a hasonló osztályba tartozó állami hivatalnokoknak fizetése, másrészt, hogy mig az állami hivatalnokok fizetésöknek bizonyos hányadával a nyugdíjalaphoz hozzájárulnak, addig a társulati tisztviselők ily fizetéseket eddig nem teljesítettek, hogy tehát — tekintetbe véve ezen két indokot — nem alkalmazhatni feltétlenül a társulati mérnökökre az állami nyugdíjtörvény szabványait. A bizottság, tekintettel ezen ellenvetésekre, de tekintetlel magára a mérnöki karra is, nem ellenezte ezen szakasznak oly módosítását, fmely szerint kimondatik, hogy a társulatok egy év leforgása előtt a minister megerősítését igénylő nyugdíjszabályzatukat megalkotni tartoznak; oly esetben azonban, midőn valamely társulat ezt tenni elmulasztaná, az állami nyugdíjtörvény határozmányai fognak irányadókul tekintetni. A bizottság azon véleményen volt, hogy ezen határozat kellő tekintettel lévén mindkét fél helyzetére és érdekeire, ugy a társulatok, mint a mérnökök részéről megnyugvással fog fogadtatni. Midőn a kormány viszonyát a tiszavölgyi társulatokhoz és ezeknek önkormányzati szervezetét feltüntetjük, lehetetlen figyelmen kivül hagyni végre a tiszavölgyi társulatok központi bizottságát, mely a közvetítő szerepet viseli a társulatok és az állami hatalom között. A törvényjavaslat e tekintetben változatlanul megtartja az 1884-iki törvénynek idevágó szakaszait. Több esetben azonban, midőn a központi hatalomnak hatáskörét a kötelességeiket pontosan nem teljesítő társulatok rovására kiterjeszti, a központi bizottság új hatáskört nyert. A bizottság a maga részéről is több módositványt fogadott el, melynek értelmében a kormány mindén fontosabb kérdésben ezen bizottságnak véleményét meghallgatni tartozik. A bizottság ezzel is kifejezni kivánta,hogy
