Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában

488. szám. 119 szembeötlő. Már az 1871: XXXIX. t.-cz. 3. §-a kimondja, hogy a társulat csak a kormánytól nyert jóváhagyás után kezdheti meg működését. Ugyanezen — különben magától értetődő — elvet fogadta el azóta minden, a vízszabályozási társulatokra vonatkozó törvényünk. Ámde ezen utólagos jóváhagyás megnehezittetett az által, hogy az állam nem folyt be a társulatok megalakulására. Ajelen törvényjavaslat szerint már az első lépések szakértő közegnek vezetése és útmutatása mellett fognak történni. Az illető közegnek egyszerű jelenléte meg fogja menteni a társulatokat azon eshetőségtől, hogy később a megalakulásnak törvényessége bárki által megtámadtathassák. De ki lesz zárva minden nehézség a kormány részéről is, miután oly közeg áll a megalakulás élén, mely a központnak nézeteit ismeri, azokhoz szükségkép ragaszkodik, és mely — midőn első fokban vitás kérdések felett ítéletet mond — ismerni fogja az utolsó fórumnak gyakorlatát, és szorosan ahhoz fog alkalmazkodni. A felszólamlási eljárás egyszerűbb és gyorsabb lesz, — valamint az egész törvényjavaslaton végigvonul az a törekvés, hogy minden egyes esetben az eljárást lehetőleg biztossá tegye és minden bureaucraticus nyűgtől vagy zaklatástól megóvja. A hivatalból való társulattá alakítást, melyet az 1884: XIV. t.-cz. 3. §-a körülbelül ugyanazon alakban kimondott, mint a törvényjavaslat 7. §-a, nem tartalmaz tulajdonképeni újítást. Felmerült ugyan a bizottságban oda irányuló indítvány, hogy ezen hivatalból való társulattá alakítás csak akkor történhessék, ha az illető érdekeltség önként megalakulni nem akar. A bizottság azonban nem járult hozzá ezen módosításhoz, mely — ha esetleg különféle nézeten levő érdekeltségekről van szó —némi zavart okozhatna, de a mely rendes körülmények között teljesen felesleges, tekintve, hogy mindig tétettek kísérletek és jövőre is fognak tétetni arra, hogy az érdekeltek a társulatot önként megalakítsák. A törvényjavaslat végre, több társulat egyesülése esetén, a hozzájárulási arányt oly módon szabályozza, mely az igazságnak leginkább megfelel. A megalakult társulattal szemben melyek a kormány jogai ? Kivételes esetektől eltekintve, ugyanazok, melyek régibb törvényeinkben is kifejezésre találtak. Változás és szigorítás annyiban áll be, a mennyiben az a tapasztalások által igazoltatott. A bizottság, mely a törvényjavaslatnak az állami felügyeletre vonatkozó határozmányait változatlanul elfogadta, nem tartja feleslegesnek, hogy saját álláspontjának igazolására a fennálló törvényeknek némely rendelkezéseire utaljon. A régibb törvényektől eltekintve, kizárólag az 1885-iki vizjogi törvényre szorítkozunk. A nevezett törvény értelmében a társulatok ugy közgyűléseikre, mint választmányi üléseikre a ministeri megbízottat meghívni és jegyzőkönyveiket a ministeri megbízotthoz és ez utóbbinak közvetítésével a kormányhoz felterjeszteni tartoznak. A ministeri megbízott a társulati élet minden nyílvánulását figyelemmel kiséri és az előforduló hibák iránt a ministert tájékoztatja, a társulat közgyűlési határozatai ellen a ministerhez felfolyamodást adhat be (vizjog 117.§.). A ministeri biztos, ki valamely társaság ügyeinek rendezése végett kiküldetett, a közgyűlés és választmány jogait gyakorolja, működési ideje alatt a törvényhatóság felügyeleti és ellenőrzési joga felfüggesztetik (vizjog 124. §.). A társulatok költségvetésére a kormány szintén messzeterjedő befolyással felruháztatik. Ezekkel szemben a törvényjavaslat oda törekszik, hogy jövőre a repressiv intézkedéseknek szükségessége minél ritkábban álljon be. A felügyeletet nem hogy kiterjesztené, de rendszeresebbé, állandóbbá, olyanná teszi, mely folytonosságánál fogva csaknem kizárja annak lehetőségét, hogy a kormány rendkívüli eszközöknek alkalmazására kényszeríttessék. A társulati élet egyik fő tényezőjének, a tisztviselői karnak helyzetén a törvényjavaslat által több irányban változás történik. Megelégedéssel constatáljuk, hogy a törvényjavaslatnak világos czélja az, minél kiválóbb erőket a társulat szolgálatába való belépésre indítani, a mi minden körülmények között legerősebb biztositéka nemcsak a társulati feladatok czélszerű telj esitésének, de a társulati önkormányzat sértetlen fentartásánah is. Képzett, odaadó és hivatásukat minden melléktekintet nélkül teljesítő tisztviselők erős támaszai a társulatok szabad rendelkezésének. A törvényjavaslat két irányban czéloz változást a tisztviselők helyzetében. Először, midőn nagyobb minősítést kíván meg a társulat