Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában
488. szám. 115 488. szám. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyújtott, a „Tisza völgyének árvédelméröl" szóló törvényjavaslat tárgyában. Az alkotmányos korszak kezdete óta a jelen törvényjavaslat a nyolczadik, mely a Tiszavölgyet illetőleg a képviselőházban benyujtatott. Azárvédelem szervezését ezek közül három törvény ezélozta: az 1871: XXXIX. t.-cz.,mely az 1879: XXXIV. t.-cz. által módosíttatott, továbbá az 1884: XIV. t.-cz. és végre az előbbivel hasonló szellemben alkotott 1885:XXIII. t.-cz. Ezen törvényhozási alkotások nemcsak két külön korszakot jelentenek a Tiszavölgy helyzetében, de két külön felfogásról is tesznek tanúságot, mely ugy az érdekelt körökben, mint az országos közvéleményben az államhatalomnak a Tiszavölgyhez való viszonyáról és mindkettőnek jogai és kötelességei tekintetében uralkodott. Az 1871-iki törvény tisztán önkormányzati alapon áll. A törvénynek 3. §-a ugyan a társulati működésnek megkezdését a „felsőbbi jóváhagyástól" teszi függővé, valamint a 25. §. meghatározza azon rendkívüli eseteket, melyekben valamely társulat vezetésére ministeri biztos kiküldhető; azonban ettől eltekintve, alig ruházza fel a kormányt még csak nagyobb ellenőrző hatalommal is. A társaságok feletti felügyeletet a törvényhatóságok gyakorolják. Legalább a törvény értelmében gyakorolniuk kellene. Minden más tekintetben a társaságok függetlenül intézik ügyeiket, — függetlenül nemcsak a kormánytól, de egymástól és a tiszavölgyi központi választmánytól is. Egy szóval, a Tiszavölgy árvédelme fel darabolta tik és ezen állapotában csaknem helyi érdekű ügynek színvonalára lesülyed. Az 1879-iki catastropha rémes napjaiban a közvélemény annak tudatára ébred, hogy a Tiszavölgy árvédelme nem helyi érdekű, de elsőrangú országos ügy, melynek rendezését az érdekeltségek kitartó erőmegfeszitésével, de az ország áldozatkészségével, az állami élet minden tényezőjének erélyével és odaadásával is keresztülvinni kell. Ez a meggyőződés csak lassan talál kifejezésre törvényeinkben. Az 1879: XXXIV. t.-cz. némi haladást jelent ugyan, mégis csak azon legszükségesebb változásokra szorítkozik, melyekazállam által az 1879 :XXXV. t.-cz. alapján nyújtott pénzbeli segély következtében elkerülheti énekké váltek. Határozottabb alakot az egységes rendezés és az állami felügyelet eszméje csak az 1884-iki és a vízjogi törvényben ölt. Azonban ezen utóbbi törvények módosításának szükségét is kimutatták ugy az érdekelteknek, mint az államhatalomnak időközben tett tapasztalásai. A közvélemény ezen előhaladása két pontot mindenesetre kételyen kívül helyezett. Az egyik 15*
