Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.
Irományszámok - 1887-488. A közlekedésügyi bizottság jelentése, a közmunka- és közlekedésügyi minister ur által benyujtott, a "Tisza völgyének árvédelméről" szóló törvényjavaslat tárgyában
116 488. szám. az, hogy a tiszaszabályozási ügyeknek egységes és végleges rendezése többé el nem halasztható; a második az, hogy a javulás csak az állami felügyelet és befolyás gyarapításától várható. A mily mértékben felismerték, hogy a Tiszavölgy árvédelme országos ügy, ép oly mértékben sürgettetett, hogy, mint minden országos ügyre, ugy erre nézve is a kormány a felelősségének megfelelő hatalommal felruháztassék. Ha válságos időben, midőn az ármentesitett árterületek tekintélyes részét nem sikerült az elemek pusztítása ellen megvédeni, a közvélemény — tekintet nélkül a társulati önkormányzatra vagy a vidéki hatóságok mulasztásaira — egyedül a kormány felelősségét tolta előtérbe: természetes, hogy az államhatalom a maga részéről csak ugy gondolta elviselhetőnek a reá rótt felelősséget, csak ugy hitt megfelelhetni a kötelességszerű előrelátás követelményeinek, ha a kellő hatalommal is felruháztatik, hogy az általa szükségeseknek felismert rendelkezéseknek feltétlen érvényt szerezhessen. Ez az irány jut kifejezésre a jelenlegi törvényjavaslatban is, mely a korábbi törvényekben lefektetett főelveknek czéltudatos továbbfejlesztése, és mely mint szerves egészet rendezni törekszik a Tiszavölgy ügyeit, békében ép ugy, mint veszély idején. A bizottság örömmel üdvözölte a törvényjavaslatot és készséggel ajánlja azt a képviselőháznak azon meggyőződésben, hogy az ország közgazdasági élete ezen egyik legnevezetesebb problémájának megoldása ezen törvényjavaslat elfoga dása által egy újabb, nevezetes lépéssel megközelittetik. A bizottság, midőn ezen munkálat tárgyalásába belépett és magáévá tette annak elvi alapját, kötelességének tekintette lehetőleg ragaszkodni azon emlékezetes vita eredményeihez, mely 1888-ban május 24., 25. és 26-án a képviselőházban lefolyt. Ezen viták eredménye világosan azt jelentette, hogy a képviselőház — a közlekedésügyi minister 1888. május 24-én tartott beszédének értelmében — nem új műszaki rendszereknek alkalmazását tartja szükségesnek a Tiszavölgy árvédelme tekintetében, hanem a fennálló rendszernek szakértelemmel és fegyelemmel teljesített, lelkiismeretes gondozását és fejlesztését tette a kormány feladatává. A bizottság ennek következtében nem is tartotta magát hivatottnak, hogy részletesen foglalkozzék azon, kebelében is felmerült tervekkel, melyek a Tiszavölgy árvédelmére egészen új irányokat kijelölnek. így pl. a vizgyüjtő-medenczék, az árievezető csatornák eszméje, mely a sajtóban és számos röpiratban tárgyaltatott, a bizottság tárgyalásai során is felemlittetett. Azonban eltekintve attól, hogy a legkiválóbb hazai és külföldi szakférfiak az ily létesítményeknek czélszerűségét igen határozottan tagadják; eltekintve azon, az ország erejét messze túlhaladó áldozatoktól, melyeket ezen rendszer megkövetelne; eltekintve végre azon végzetes következményektől, melyek egy hirtelen rendszerváltozással esetleg beállhatnak: a bizottság jogosítva sem érezte magát, hogy a megbízója, tudniillik a képviselőház által csaknem egyhangúlag elfoglalt állásponttól eltérőleg, ezen terveknek akár csak megbeszélésébe is bocsátkozzék. Elismerő tudomásul vette azonban a bizottság a minister ur által felsorolt azon munkákat, melyek a Tisza és mellékfolyóira vonatkozó műszaki adatoknak gyűjtését czélozzák. Ezen, sok évi munkát igénylő adatok pontos és rendszeres gyűjtése és tudományos feldolgozása nélkül a Tisza-szabályozássnak megbízható terve el sem készíthető. Midőn a közlekedésügyi minister ezen műszaki adatok gyűjtése végett a vízrajzi osztályt felállította, oly hiányt pótolt, melyet Széchényi óta minden ez ügyben tevékeny szakférfiú sajnosán érzett. Helyeselte továbbá a bizottság a ministernek bejelentését azon munkákról, melyeket a töltésezés és a mederrendezés tekintetében már eszközöltetett vagy eszközöltetni szándékozik és melyek alkalmasak arra, hogy a közvetlen veszélyt lehetőleg enyhítsék és romboló hatásában megakaszszák. Minthogy tehát a bizottság egyedül a létező, már kipróbált rendszernek a fejlesztését tekinti a jövő feladatának, ezen törvényjavaslatot is csak oly szempontból bírálta, mennyiben felel meg ezen czélnak és mennyiben biztosítja annak kivitelét. V A közlekedésügyi minister előterjesztésének lényege a következő 3 pont körül csoportosítható: 1. az állam viszonya a társulatokhoz; 2. a teherviselés:
