Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-484. Törvényjavaslat, a vallás szabadságáról

484. szám. 109 é) hogy egy hitfelekezet se terjeszsze tevékenységét a saját vallási életére tartozó egyház ügyein túl; és végre f) hogy mindenik vallásfelekezetnek oly egyházi szervezete legyen, vagy legalább az államkormánynyal az illető egyház oly viszonyban álljon, a melynél fogva a kormány ezen felügyeleti s illetőleg ellenőrzési jogát kellő eredménynyel gyakorolhatja. Az államhatalom az előadott elveken alapuló s tisztán a szabadság védelmére irányuló felügyeleti joga mellett és az ez által nélkülözhetlenné tett, s a törvényben kijelölendő korlátok között lehet bármely vallásfelekezetnek gyakorolnia hitbeli és testületi szabadságát. Az állam ezen önvédelmi eljárását a magyar törvényhozás eddig részben az által gyakorolta, hogy nem általában bármely hitbelieknek engedett szabad vallásgyakorlatot, hanem esetről-esetre engedélyezett (vett be, recipiált) oly keresztény vallásfelekezeteket, melyeknek hitvallásaiból s egyházi intézményeiből meggyőződött a felöl, hogy az államnak nem veszélyesek részint az által, hogy a törvényekben (példának okáért az 1790/91: XXVI. és XXVII. törvényczikkben) általános kifejezésekben kifejeztetett király 0 Felségének főfelügyeleti joga, részint végre az által, hogy: — mint példának okáért római katholikus egyház irányában, — a törvények szórványos egyes intézkedései mellett sok százados joggyakorlaton alapuló felügyeleti és rendelkezési jog fejlett ki. Azonban sem az általános vallásszabadság eszméjével, sem a nemzet jelen alkotmányával, szabad politikai intézményeivel, sem a jelen társadalmi viszonyokkal nem egyeztethető többé össze azon rendszer, a mely szerint esetről-esetre előleges vizsgálat után engedélyeztessék akár a kormány, akár a törvényhozás által egyes vallásfelekezeteknek az államban létezhetés és vallásgyakorolhatás joga. Azután ez eljárás nem is nyújthatna biztosítékot sem az államnak, sem az illető felekezeteknek már annálfogva sem, mivel az egyszer egy bizonyos hitvallás és egyházszervezeti szabályzat alapján recipiált hitfelekezet a legközelebbi alkalommal lényegesváltoztatást tehetne hitvallásában, akár egyházszervezetében, s ekkor vagy a törvényhozásnak kellene mindannyiszor az ügyet újból tárgyalni s esetleg egyezkedésbe bocsátkozni a változtatás iránt az illető felekezettel, vagy pedig a kormány tetszésére kellene bizni, hogy a változtatásra az engedélyt megadja-e vagy nem? A néhai báró Eötvös József vallás- és közoktatási minister által a vallás szabad gyakorlásáról 1869-ben előterjesztett törvényjavaslatban mind a vallásfelekezetek szabadsága (4. §.), mind az állam felügyeleti joga (5. §.) csak általánosságban van kimondva. Azonban, ha a törvény nem határozza meg részletesebben azon feltételeket, melyek alatt, s azon korlátokat, melyek között a hitfelekezetek szabadságukat élvezhetik és a melyek megtartására a kormánynak felügyelnie kell, akkor egyfelől a kormánynak nincs a felekezetekkel szemben kellő támpontja, melyre szükség esetén erélyes, de egyszersmind alkotmányos eljárását alapithatná; másfelöl pedig az illető felekezetek nincsenek biztosítva azon lehetőség ellen, hogy az államkormány esetleg önkényesen jár el irányukban. Ezen okoknál fogva a bizottság az általa benyújtott törvényjavaslatban az ellenőrzés és felügyelet azon módozatát ajánlja, a mely szerint bármely hitfelekezet minden előleges engedély vagy törvénybe beczikkelyezés nélkül a kormánynál való egyszerű bejelentéssel szabadon alakulhat, de a törvényben részletesen legyenek megállapítva azon feltételek, a melyek alatt a hazában létezhetik, valamint azon korlátok, a melyek között azontúl is egész egyházi életének mozognia lehet. Ha az illetők által a törvényből előre tudható ezen feltételeknek (akár új alakulásnál, akár változásnál) elég van téve, a kormány tartozik elismerni a hitfelekezet tövényes létezését; az elismerést csak akkor tagadhatván meg, vagy kifogást csak akkor tehetvén, ha a törvény követelményét látja megsértve. Ez utóbbi esetben azonban, ha az illető felekezet hivei azon meggyőződésben vannak, hogy a törvény rendeleteinek eleget tettek, akkor a köztük