Képviselőházi irományok, 1887. XVI. kötet • 472-537. sz.

Irományszámok - 1887-484. Törvényjavaslat, a vallás szabadságáról

108 484. szám. körébe semminemű rendelkezéssel se avatkozzék. A vallási felekezeteknek teljesen önmaguknak kell intézkedhetniük minden a hit vagyis vallás (religio) belső körébe tartozó ügyeikről. Az egyháznak az államtól különválasztása és a > szabad egyháznak a szabad államban« nagy elve, voltaképen abban kell hogy álljon, és helyesen akként valósitható, hogy választassák el a vallási hitköre a jogi és politikai világ körétől; hogy a lehetőségig különittessék el a belső vallási élet a világi államélettől, s egyszersmind a polgároknak ezen akár egyénileg, akár egyházi testületekben gyakorlott vallási élete és tevékenysége biztosittassék a világi hatalomnak minden kényszerítő beavatkozása ellen. Ebben áll a vallásnak és az egyháznak szabadsága. 4. Azonban a hitfelekezetek az által, hogy bár vallási czélokra alakult, de még is emberekből álló, az államban külsőleg létező s testületi jogokkal, sőt anyagi szükségletekkel biró társulatokká vagyis egyházakká válnak: ez által, mondjuk, egyszersmind a világi érdekek terére lépnek, bizonyos jogi viszonyba s többféle összeköttetésbe és érintkezésbe jönnek ugy saját tagjaikkal, kik egyszersmind állampolgárok, mint szintén az államban levő más, részint egyházi, részint világi testületekkel, s végre magával a legfelsőbb világi hatalommal, az állammal. Nem tagadható annak lehetősége, hogy ezen érintkezések folytán összeütközések támadnak a különböző testületek között, valamint annak lehetősége sem, hogy egyes esetekben valamely hitfelekezeti testület saját vallási életének körén túllépve a világi élet körébe avatkozhatik s ez által megsértheti vagy az egyes polgároknak polgári szabadságát, vagy magának az államnak szabadságát és souverainitását. Ennélfogva mind az egyház és állam — helyesebben a vallási hit és a politikai élet, — különválasztásának elve szerint, mind a polgári szabadságnak és az államnak érdekéből, valamint egyfelől a fentebb előadott elvek értelmében biztosítani kell a vallásfelekezeteket a hitbeli teljes szabadságról és vallási életük körébe való minden akár állami, akár egyéb külső beavatkozás ellen; ugy viszont a törvényben biztosítást kell nyújtani az iránt is, hogy egy felekezet sem terjeszkedhetik tevékenységében saját vallási életén túl, s mint vallási testület nem avatkozhatik polgári s politikai ügyekbe, továbbá hogy nem sértheti a körébe nem tartozók vallási életét sem. Egy szóval, a vallásfelekezetek irányában is biztosítani kell a társadalmi békét, az állami közrendet, az állam souverainitását és az egész politikai szabadságot. Mihelyt a vallási életet általában s igy az egyes vallásokat is emancipálják a politikai hatalom uralma s beavatkozása alól: azonnal egyszersmind az állam függetlenségét és teljes souverainitását is minden szükséges eszközökkel biztositanunk kell a vallásfelekezetekkel szemben. A 2>szabad egyház a szabad államban« — nagy elvének magában kell foglalnia nemcsak az egyházak szabadságát az állam irányában, hanem az állam szabadságát is az egyházak irányában. Ezen értelemben állapítandó meg az egyházaknak s az államnak kölcsönös jogköre, s az államhatalomnak a vallásfelekezeti testületek irányában gyakorlandó felügyeleti s ellenőrzési joga, illetőleg kötelessége. — Nevezetesen az államhatalomnak őrködnie kell a felett: a) hogy vallási hite senkit se menthessen fel törvényen alapuló bármely kötelességeinek teljesítése alól; b) hogy egyházi szabályai vagy egyházi felsősége senkit ne akadályozzon se polgári kötelességeinek, sem polgári jogainak és szabadságának gyakorlásában; c) hogy bármely felekezet tiszteletben tartsa az államfelség jogait, engedelmességgel viseltessék az ország minden törvényei iránt és sem isteni tiszteletében, sem egyházi közéletében ne történjék semmi olyan, mely a közerkölcsiséget vagy az ország valamely törvényét sértené; d) hogy különböző vallásfelekezetek tiszteletben tartsák egymás békéjét és szabadságát;