Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

390. szám. F mezei károk természetüknél fogva csak akkor állapithatók meg, ha kellő időben, illetőleg elkövetésük után minél hamarább bejelentettek. A község elöljárósága a kár fölvétele iránt intézkedik, A javaslat e részben -a kár megbecslése iránt nem tartalmaz részletes szabályokat,, mert a különböző törvényeinkben e részben foglalt intézkedések igy az eddigi mezei rendőrségi törvény 34. §-ában, vagy az erdőtörvény 85. §-ában foglaltak (mely szerint minden közigazgatási bizottság , csaját területe számára,egy s ha a vidék különböző részein e tekintetben jelentékeny.különbözetek mutatkoznának, több érték-és árszabályzatot állapit meg), a különböző viszonyoknak tényleg nem feleltek meg, s a kár megbecslése inkább a kártérítésre nézve illetékesen eljáró akár közigazgatási, akár birósági hatóság belátására hagyandó. Ezek a hatóságok a község fölvételében vagy meg fognak nyugodni, vagy újabb szakértői eljárást rendelnek el, s igy a becslés tekintetében ezen javaslat keretén belül intézkedni nem tanácsos. A kártérítés ép ugy, mint más kihágásoknál a fennálló eljárási szabályok értelmében •a kihágás megbirálásánál együttesen Ítélendő meg, föltéve, hogy a kár megállapítása magát az eljárást lényegesen nem hátráltatja. A mennyiben ez tényleg történnék, a rendes birói utón érvényesítendő a kártérítési követelés (88. §.). Minthogy a legeltetési károknál a tényleges kárnak megállapítása igen nehézkes, eddigi törvényeink, valamint a külföldi törvények analógiájára is a tényleges kár helyeit a károsult a törvény által előre megállapított kárdíjakat (89. §.) kívánhatja, ebbeli szándékát mindazáltal a kártétel elkövetésének idejétől négy hét alatt tartozik bejelenteni. Maguk a kárdíjak {90. §.) az illető állatok által okozható károk természetéhez képest állapíttattak meg. Igaz, hogy -« részben az ország különböző vidékei szerint talán nagyon is eltérő viszonyok s a kárdíjak nagysága ellen kifogást lehet tenni (és erdőtörvényünk a törvényhatóságonkint szabályozandó árszabály mellett, még külön legeltetési büntetéseket tartalmaz 100. §-ában, tehát combinált rendszert alkalmaz), tekintve azonban, hogy a kárdíjaknak törvényhatóságok szerint való meghatározása a törvényben majdnem lehetetlen s hogy még törvényhatóságok szerint is egyes törvényhatósági szabályrendeletek utján sem volna könnyű a különböző viszonyokhoz és culturfajokhoz képest tökéletesen igazságos díjakat megállapítani: a javaslat annál nagyobb megnyugvással vehette föl a kárdíjakat, mert ugy is csak esetleg alkalmaztatnak, akkor, há a kártvalló alkalmaztatásukat bármi oknál fogva inkább kívánja, mint a kártétel tényleges megtérittetését. 4- A tilosban talált állatoknak behajtására és zálogban tartására vonatkozó intézkedések (91. §.) az eddig tényleg alkalmazott eljárás és a dolog természete által találja indokolását. A baromfinak elejtésére nézve megadott jog összefügg azon nehézséggel, melylyel az ily állat elfogása és behajtása jár és melynél az elfogás sokkal több kárt okozhatna még, mint mennyit a baromfi tényleg ér. Különben ez intézkedést az erdőtörvény 104. §-ában szórói-szóra tartalmazza. A zálogolásnak czélja az lévén, hogy az illető állat által elkövetett kár az állat tulajdonosa által megtéríttessék, illetőleg a hatóság segélye e részben igénybe vétessék, a javaslat megkívánja, hogy a zálogolás a község elöljáróságánál legkésőbb 24 óra alatt bejelentessék, mire az elöljáróság az állatok tartása és őrizetére nézve intézkedik, s az ügyről az elsőfokú hatóságnak jelentést tesz (92. §.), ha két hét alatt a tulajdonos nem jelentkezik, a zálogban levő állat kellő közhirrététel után árverésen eladaük, árából a kárdíj (illetőleg a kártérítés), a tartási költségek, a hajtópénz és az eljárási költségek kifizettetnek, a megmaradt összeg az esetleg jelentkező tulajdonosnak visszaadatik, illetőleg javára 3 hónapon át őriztetik, de ha akkor sem jelentkeznék, a fönmaradt pénz az országos közgazdasági alap javára fordittatik (93. §.); mindezen intézkedések a jelenleg is tényleg alkalmazott eljárásnak felelnek meg. A javaslat 94. §-a a hajtópénz iránt intézkedik. Ezen díjaknak megállapításánál is ^ugyanazon nehézségek merülnek föl, melyek a kárdíjaknál megállapittattak; mindazáltal itt is