Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
84 390. szám. ben alig létesíthető s fenyegető veszély tényleg valamennyi szőlőbirtokost érdekli s egyesek tartózkodása folytán a közös érdeket veszélyeztetni nem lehet: indokolt a kényszernek bizonyos nemét e téren is meghonosítani (65. §.). VI. FEJEZET. A mezőrendőrökről. A javaslat a mezőrendőrökre nézve, részint az eddig már fennálló intézkedéseket, részint az erdőörök tekintetében az erdőtörvény által meghatározott és a gyakorlati tapasztalás által czélszerűeknek talált intézkedéseket honosítja meg. A rend fentartása kellő számú mezőrendőröknek alkalmazását tévén szükségessé, elv gyanánt ki volt mondandó, hogy minden község a külső határőrizetére a viszonyok által kívánt számban rendőröket köteles alkalmazni (66. §.); ezen, a javaslat által követelt intézkedés a községi törvénynek természetes kiegészítése, sőt miután a községi törvény határozottan a községre bizta a község határában a rendőri és a mezőrendőri teendőket, tulajdonképen már ezen törvény alapján is a község a szükséges őrszemélyzet tartására, kötelezve van (az 1886 : XXII. törvényczikk 21. §. g) pontja szerint a község kezeli a mezei rendőrséget). Hogy a község a mezőrendőrök javadalmazásáról is gondoskodni tartozik, az a dolog természetéből s hasonlókép a községi törvény intézkedéseiből folyik. Mezörendőröknek tartására czélszerű följogositni a közös gazdálkodásban levő birtokosokat, valamint egyátalában a nagyobb földbirtokosokat; a javaslaterészben legalább 50 katasztrális hold.birtokosat jogosítja fel. Magában értetik, hogy az igy saját mezőrendőröket alkalmazó földbirtokosok a község által netán alkalmazott mezőrendőr költségeihez járulni nem tartoznak. Ezt nemcsak a méltányosság követeli, de már magában községi törvényeinkben is világosan ki van fejezve, a mennyiben a 130. §. mondja: >a gazdasági és mezei leiügyelet költségeihez járulni nem tartoznak a községben levő vagy a községhez csatolt földbirtokok tulajdonosai, kik a költségeknek hasznát nem veszik és e tekintetben magukról gondoskodnak*. . A mezőrendőrök minősítésénél a lehető legcsekélyebb fokozattal kellett megnyugodni s egyedül arra szorítkozni, hogy koruk (legalább 20 év), megbízhatóságuk és az állam polgárság legyen meg (68. §.). Kívánatos lett volna ugyan még legalább az i-ás és olvasás tudását is követelni; de a ki ismeri sok helyütt a viszonyokat, az érezni fogja, hogy a qualificatiónak ezen valóban minimális határa az ország sok vidékein talán lehetetlenné teszi a csőszök alkalmaztatását. A mezőrendőrnek esküt kell letennie (69. §.); ezen eskületétel jegyzőkönyvbe vétetik, s maga a jegyzőkönyv bizonyítvány alakjában igazolásul az illető mezőrendőrnek jut (70. §.), a rendőrök mind a községnél, mind az elsőfokú hatóságnál nyilvántartatnak (71. §.), szolgálatai^ közben áialában ismert jelvénynyel láttatnak el (73. §.), szolgálatból kilépésük szintén ellenőriztetik és jelvényük ez esetben elveendő (74. §.). Mindezen intézkedések megfelelők azon intéz-, kedésekkel, a melyek az országban létező hasonló minőségű őrszemélyzetekre nézve : fennállanak. A mezőrendőrök közhatósági jellegének megfelelően czélszerű volt kimondani azt i^, hogy ily mezőrendőröknek a saját hatáskörükbe tartozó ügyekben, saját érzéki észleletük alapján, hit alatt, illetőleg letett, esküjükre való hivatkozással tett vallomásuk — a mennyiben a biró által aggályosnak nem találtatik— ellenbizonyiték hiányában teljes bizonyító erővel bír (72.. §,). Ezzel ugyan az eljáró hatóság az indokok szabad mérlegelésében korlátozva nincs, de mégis útmutatás adatik arra, hogy a mezőrendőrök nyilatkozatára nagyobb súly fektettessék..
