Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
74 390. szám. Az állattenyésztés terén a mondott irányban kifejtett működés eredménye rövid idő alatt is már kedvező volt, a mennyiben ugyanis az állatok létszáma átalában gyarapodott, a miként a XVI. mellékletben foglalt táblázatokból kivehető A kormány az állattenyésztés terén az általa követett utón jövőre is haladni kivan, s ez okból a javaslatba fölvette mindazokat az intézkedéseket, a melyek az állattenyésztés fejlesztése czéljából a törvényhatóságok s a községek közreműködésére, valamint az egyes állattenyésztők teendőire nézve már eddig is czélszerűeknek mutatkoztak. A tenyészkerületeket a javaslat szerint a törvényhatóság meghallgatásával a földmivelési ministerium állapitja meg (28. §.). A tenyészkerületek megállapítása által az egyéni szabadság, hajlam, vagy izlést a javaslat korántsem kivánja korlátozni. A tenyésztőnek teljes szabadságában áll tetszése szerint bármely irányt követni; állatjaira nézve bármely fajtával próbákat tenni, illetőleg tenyésztésében ugy eljárni, a miként azt ő jónak, helyesnek, gazdaságosnak avagy hasznosnak találja. Az állattenyésztésben a korlátozás csak ott áll be. s a tenyészkerületre nézve iránytadó fajta ott képez kizárólagosságot, a hol az egyéni gazdálkodás megszűnik s a hol közös befolyás, mások tenyésztésére való hatás kezdődik. Erre nézve a tenyészkerület számára meghatározott tenyésztési irány mérvadó. Ez okból ezen iránynak meg nem felelő apaállat közös legelőre nem bocsátható, másnak állatai számára tenyésztési czélra át nem engedhető és a közös tenyésztésre nem vásárolható. Az irány a ministerium által igy rendeztetvén, a többi állattenyésztési intézkedések a közvetlenebbül érdekelt törvényhatóságnak, illetőleg községeknek engedtetik át. Jelesül a törvényhatóság szabályrendeletben állapitja meg, hogy a különböző viszonyoknak megfelelően, a helyes állattenyésztés czéljából mennyi anyaállathoz szükséges egy apaállat (29. §.). Az országban e részben fönnálló viszonyokat az utolsó fölvétel szerint a XVII. sz. mellékletben lévő táblázatok részletesen kimutatják. Ezen kimutatásokból kitűnik, hogy — az apaállatok aránya az országos átlag szerint, — habár nem is mutat virágzó állattenyésztésre, — nem mondható egészen kedvezőtlennek, sőt egyes vármegyékben aránylag elég számban vannak apaállatok; — a parasztbirtokosok tulajdonában levő állatoknál mindazáltal kedvezőtlen az arány, mely az állattenyésztésre határozottan hátrányos s igy tervszerű közbelépés mindenesetre kivánatos. Egységes, az egész országra kiterjedő szabályt a javaslatba fölvenni azért nem látszott czélszerűnek, mert e részben tényleg a vidékenkint, sőt a helyenkint uralkodó gazdasági szokások, eljárások, s az állatok fajtája és különböző gondozása miatt is más-más számot tüntethetnek föl czélszerűnek, s igy az egységes szabályozás nem indokolt. De különben is a szabályrendeletek a törvény értelmében a ministerium jóváhagyása alá tartozván, a kormánynak módjában áll a netán hibás felfogásból kiinduló javaslatokat helyes mederbe terelni. Az apaállatok aránya igy meg lévén állapitva, a javaslat megkivánja, hogy a lovakra nézve 10 év, — a szarvasmarhákra nézve 4 év, — a juhokra és sertésekre nézve 2 év elteltével mindenütt meglegyen a kellő apaállat-szám (31. §.)• A szóban álló évszámok az állattenyésztés jelen állapota mellett megfelelőknek, semmi esetre rövideknek nem mondhatók, ugy, hogy ezek által az állattartó közönségre aránytalan terhek annál kevésbbé háromolhatnak, mert a hiányzó apaállatok beszerzése a községek kötelességévé tétetik (30. §.), s ha egyes községek erre nem képesek, több községnek egyesülése a törvényhatóság jóváhagyásával tervbe van véve (32. §.),. sőt ha átalában figyelmet érdemlő okok fönforognak, vagy egyes községek az emiitett idő alatt apaállatokat meg nem szerezhetnek, ebbeli kötelességük alól a törvényhatóság indokolt javaslatára egészen föl is menthetők (31. §.). Hogy a lótenyésztésnél ott, a hol állami mének rendelkezésre állnak, külön községi mének megszerzése elmaradhat (30. §.), ez a lótenyésztés érdekében az állam által eddig követett működésnek további föntartása folytán a dolog természetéből következik.
