Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
.' 390. szám. 69 Áttérve most a marhatenyésztés terén a ministerium által kifejtett tevékenység ismertelésére, e részben a következő felvilágosításokat nyújthatom. Az országos gazdasági egyesület 1879. évi márczius 2-án tartott közgyűlésén égy bizottságot küldött ki a végből, hogy az ország mostoha gazdasági helyzetének okait kipuhatolja és az orvoslásra nézve javaslatokat tegyen. Ez a bizottság enquéte-tárgyalásokat tartott több csoporti>an; s egyik csoportja az állattenyésztési kérdésekkel is foglalkozott. A tanácskozás eredményeként kimondotta: »a jelen viszonyok közt csakis a kormány képes a szarvasmarha tenyésztésnek kellő lendületet adni és elkerülhetetlen, hogy az vegye kezébe az egész ügy előmozdítását<. (L. az országos magyar gazdasági egyesület által gazdasági bajaink kipuhatolása és orvoslása érdekében tartott enquéte-tárgyalások 102. 1.). Ezt a nézetet hangoztatták a képviselőházban is, ugy hogy a kormány, az általános óhaj nak engedve, 1880-ban élére állott a szavasmarhatenyésztés gyökeres reformjának. Mindenekelőtt a. hasznosaknak ígérkező tenyésztési czélok megbirálására és a szükséges teendők kijelölésére a föld művelés-, ipar- és kereskedelmi ügyek ministere 1880-ban szakértőket hivott össze, továbbá a?: egyes vidékek véleményeik kinyilvánítására szólittattak föl és ezek alapján a nagy szaktanácskozmány által először is azon szavasmarha-fajták jelöltettek meg, melyek az országban terjesztendők lesznek; másodszor vázlatosan megjelöltettek ezen értekezleteken az ország azon vidékei, a melyekben ezen kijelölt iajták terjesztendők lennének. • A megjelölt fajták voltak: hazai (magyar-erdélyi) fehér marhafajta, a simmenthali, (berni), a kuhlandi, a pinzgaui, ti borzderes jellegek és a karintiai fakó tájfajta. Ezeknek megfelelően az értekezlet által kijelölt és a minister által akkor elfogadott alapon terveztettek a sikerrel járó községi tenyésztésnek egyedüli alapját képező tenyésztési kerületek. A nagy szaktanácskozmány alapján az első beosztás a következő volt: A) A hazai fehérfajta kerülete: Somogy vármegye, Zala vármegye, Vas vármegye a nyugoti határ kivételével, Sopron vármegye a nyugoti határ kivételével, Mosón vármegye nyugoti határa, Győr vármegye, Komárom vármegye, Veszprém vármegye, Esztergom vármegye, Fejér vármegye, Tolna vármegye éjszaki és keleti része, Baranya vármegye, Pest-Pilis-áolt-Kiskun vármegye, Bács-Bodrogh vármegye, Heves vármegye, Borsod vármegye középső és alsó része, Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, Csongrád vármegye, Csanád vármegye, Zemplén vármegye alsó része, Ung vármegye alsó része, Bereg vármegye alsó része, Szilágy vármegye alsó része, Szatmár vármegye, Ugocsa vármegye, Mármaros vármegye, Szabolcs vármegye, Hajdú vármegye, Bihar vármegye (a Bihar hegység kivételével), Békés vármegye, Arad vármegye a hegyes vidék kivételével, Torontál vármegye, Temes vármegye, Szolnok-Doboka vármegye, Kolozs vármegye, Aranyos-Torda vármegye, MarosTorda vármegye, Udvarhely vármegye, Nagy-Küküllő vármegye, Kis-Küküllő vármegye, Alsó-Feher vármegye, Háromszék vármegye és Hunyad vármegye éjszaki része. B) A berni simmenthaiijellegüekre: Vas vármegye nyugoti része, Sopron vármegye nyugoti része, Pozsony vármegyének az ausztriai határon levő része, Nyitra vármegyének a Nyitra és Szered városok közötti része. Hont vármegye, Gömör vármegye, Tolna vármegyének déli és éjszak-nyugoti határa.
