Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.

Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről

390. szám. 65 fordult is elő egyes kísérlet, az nem igen ellentétes vérű példányok által eszközöltetett úgyannyira, hogy e különben is kisebb számban előfordult esetek a tenyésztésnek azonnal helyes irányba leendő terelését egyáltalán nem gátolta. Itt volt tehát a feladat legkönnyebb, itt is lett a czél leghamarább elérve, segitségére szolgálván a törekvésnek az is, hogy a Mezőhegyesről áthelyezett keleti törzs mindjárt első nemzedékű sarjaiban segitségére állt a nem kielégítő gondozás folytán kissé megsatnyult bábolnai anyagnak. A bábolnai törzs két nemzedéken át egészen egyöntetűvé fejlődött s a czél: ^keleti jelleget, keleti aczélossággal és szivóssággal párosítva, de az eredetinél mégis nagyobb méretekben a nélkül azonban, hogy ebből eltestesedés következzék be,« szerencsésen kivívható lesz. E ménes sarjai tetszetős küllemmel, eleven véralkattal, de a mellett szelid jellemmel, a katonai könnyebb hátas és a fürgébb kocsislovak sorába osztályozhatók s feltűnően egészséges, időviszontagságok befolyását tűrni tudó s itt-ott nélkülözést is elviselő természetüknél fogva, hazánk azon vidékeinek tenyésztésére használtaínak, mely vidékeken a homokos vagy más élettelenebb talajú legelőkön és silányabb takarmányon élő apróbb, e mellett mozgékony lóanyag található. Leginkább Pest-Pilis-Solt-Kiskún, Szabolcs, Ung, Bereg, Szilágy vármegyékbe és Somogy vármegyének egy részébe helyeztetnek el. • , A bábolnai ménesből kikerült fedező mének a felsorolt vidékeken leginkább megfelelnek arra nézve, hogy az ott található kisebb termetű anyagot egy pár nemzedéken keresztül a jó vérben fentartván, fokonkint emeljék, és habár mérsékelten is nagyobbá, egyöntetűvé és annyira termetessé tegyék, hogy azután idővel ezen vidékek anyaga is képes legyen a gazdaság remélt fejlődése után az arabnál mindenesetre tehetségesebb, de gondosabb tartást igénylő angol vér által leendő tökéletesedésre. A felsorolt három ménesben jelzett anyag képezvén az alapot az országos tenyésztésre, ezen anyagnak birtokában el lehetett mondani, miszerint majdnem mindazon jellegű törzsekkel rendelkeztünk, melyek ezeknek czélszerü fejlesztése után meglehetős biztos forrást képeznek hazai lótenyésztésünk általános követelményeinek. Mindamellett egy hiányt mégis észlelni kellett, a mennyiben volt ugyan anyagunk, hogy a dús talajon élő termetesebb fajtát fentarthassuk; rendelkeztünk alappal, hogy az ország legnagyobb részére igényelt középtermetű anyagot javíthassuk; keleti törzsünkben elegendő pék dányt bírtunk, melyekkel sivárabb tájaink SZÍVÓS, de jelentéktelenebb küllemű lovainkat jó tulajdonaik megőrzése mellett értékesebbekké alakíthattuk: •— de nem rendelkeztünk azon fajtával, mely hazánk zordon égaljú, hegyes vidékei tenyésztésének javítására kiválóan szükségesnek mutatkozott. Hogy e követelménynek is megfelelhessünk, a kormány elhatározta egy karsti fajtából összeállított ménesnek oly vidéken való szervezését, mely vidéken a felnevelési viszonyok már természetszerűen kell, hogy olyanok legyenek, mint a minők azon körülmények, a melyek között hegyes vidéki polgártársaink lótenyésztésüket űzni kénytelenek. Említve volt a mezőhegyesi viszonyok vázolásánál, hogy ott egy, a karsti törzsből származott, de az alföldi talaj és égalji viszonyok által jellegéből és tulajdonságaiból kisodort törzs létezett. E törzsnek 30 példánya, továbbá mindazon a lippizzai és piberi ménesekből a magyarországi állami ménesekbe került és szolgálati lovakul használt kanczák, melyek még túlkorosuk nem voltak s végre az épen emiitett két ménesből vásárolt anyag, összesen 58 darab kancza lett az időközben ménestartási czélra berendezett f o g a r a s i á 11 a m i birtokra helyezve, hol ennélfogva egy karsti fajta ménes végleg megalakittatott, mely ma 100 anyakanczával van hivatva hazánk hegyes vidékei tenyésztésére szükségelt ménanyagot előteremteni. Az új ménesben azon sarjak, melyek a jellegükből ki nem vetkőzött anyagból kerültek Fogarasra, mindjárt az első nemzedéknél örvendetes fejlődést tanusi ottak, míg az Alföld -rónáján KÉPVH. IROMÁNY. 1887—92. XIV. KÖTET. 9