Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
66 390. s-zám. kissé elpuhult mezőhegyesiek csakis a második nemzedékben nyerték vissza fajtájuk minden tulajdonságát s ma, midőn e ménes alakitásának 15-ik évébe lép, minden* hátrány mellőzve s az anyag oly állapotban van, hogy az eredeti karsti méneseknek inkább elébe, mint utána helyezhető. E ménesnek sarjai általán alacsony, de öblös alkotásúak, rendkivül egészségesek, lehetőleg igénytelenek s általán felette jól táplálkoznak, mozgásuk eleven és biztos, azonban aránylag nem tért nyerő; inaik és patáik a hegyi szolgálat súlyos követelményeinek teljesen megfelelők s habár mozgásuk gyorsaságra nézve háttérbe szorulnak méneseink többi törzseivel szemben, az elősorolt egyéb tulajdonságaiknál fogva a hegyes vidékek szolgálataira határozottan legalkalmasabbak. A fogarasi ménes egyedei a kisebb hámos lovak közé sorolhatók és hegyi ütegek szállítására felette megfelelő anyagnak minősíthetők, egyúttal málhás lovakként is tökéletesen használhatók. E ménesnek sarjai leginkább Csik, Besztercze-Naszód, Fcgaras, Hunyad, Krassó-Szörény és az éjszak kárpáti vármegyék területén használtatnak fel, jelentéktelenebb mérvben a Mátra vidékére is osztatnak be. Az emiitett négy ménesnek kanczalétszáma 830 darabot tesz ki, mely számból 30 darab az angol televérhez tartozik, 800 kancza marad arra, hogy sarjaiból az évenkint szükséges ménlétszámot részben kiállítsa, magát a kancza-anyagot fentartsa és számfeletti fiatal kancza anyagával a tenyésztő közönségnek alkalmat nyújtson ezek megszerzése által biztos tenyésztörzsre szert tehetni. A mezőhegyesi ménes 400 anyakanczájával rendesen 40—50 darab fiatal kanczát ád magának a ménesnek, míg a méntelepek számára 80—120 darabig menő fiatal mént képes előállítani, a többi sarjai vagy mint használati lovak értékesíttetnek, vagy pedig nyilvános árverés utján a tenyésztők rendelkezésére bocsáttatnak. A kisbéri ménes 150 félvér kanczával 16—20 fiatal kanczát a ménes számára, 30—40 mént a telepek számára szolgáltat. A számfeletti anyag árverésen értékesíttetik. A bábolnai ménes 150 kanczával 10—20 darab fiatal kanczát bocsát a ménes pótlására, 40—45 mént a telepek állományába, számfeletti anyagát pedig szintén nyilvános árverés utján értékesiti. A fogarasi ménes 100 kanczával saját kancza-anyagának kiegészítésére 12—15 darabot, telepek számára 30—35 darab fiatal méntenged át; számfeletti anyaga árverés utján értékesíttetik. Ezek szerint a ménesek évenkint saját létszámuk fentartására 84—105 fiatal kanczát és 180—240 mént a telepek számára tudnak kiállítani. Hogy a saját kanczaállomány pótlása és a méntelepek állományának kiegészítése főczélja ugyan az állami méneseknek, ez természetes; de e mellett nem bir kisebb horderővel az ország tenyésztésére azon körülmény, hogy ezen ménesek számfeletti fiatal kanczáikat, ép ügy mint kisorolt öregebb kancza-anyagukat is a tenyésztő közönség rendelkezésére bocsátják; még pedig oly módozat mellett, hogy az ország minden egyes tenyésztőjének alkalma nyílik ez anyaghoz hozzájutni. A 20 év lefolyása alatt összesen 3,129 kancza adatott el, még pedig Kisbérről 731, — Bábolnáról 629, — Mezőhegyesről 1,608 — és Fogarasról 161 kancza. Az egyes ménesenkint és összesen is évenkint mennyi kancza-anyag bocsáttatott a.tenyésztők rendelkezésére, mutatja a II. mellékletben közölt kimutatás. Az állami ménesek anyaga, mint ilyen az országos lótenyésztés közvetett fonásául állitható, de az ezen anyagból nyert ménsarjak az állami méntelepek egyes osztályaiba elhelyezve, mármint közve'len tényezők szolgálnak a tenyésztés érdekének.
