Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
64 390. szám. Az állami ménesek között ez idő szerint anyagának nemességével, képességével, valamint értékességével minden kétségen kívül legmagasabban álló kisbéri ménesek viszonyai az átvétel alkalmával korántsem voltak még annyira sem kedvezők, mint Mezőhegyesen. Kisbéren a tenyésztés két irányban, úgymint az angol televér és félvér tenyésztése irányában volt megelőzőleg vezetve. Az irány ma is ugyanaz, de az irány vezetésére szükségelt eszközök és módozatokra nézve sürgős és eltérő intézkedések tétele lett elodázhatlanná, A televér-tenyésztés iránt, tekintetbe véve a múltnak nehézségeit, nagyobb kifogást tenni nem igen lehetne, a mennyiben a televér mén-, valamint kancza-anyag is, ha az nem állt is mai színvonalán, elegendő jónak volt elismerhető, de a félvér anyatörzs oly ellentétes anyagból volt összealkotva s e mellett oly meg nem állapodott fajtához tartozó félvér-mének lettek felhasználva, melyekkel a továbbtenyésztés nemhogy haladást, de csakis hanyatlást idézhetett volna elő. Ezen segítendő, mindenekelőtt biztosabb származású félvérménekre kellett szert tenni s midőn ezek némi egyöntetűséget teremteni részben is képesek voltak a ménesben, az esetleges visszahatások elkerülése végett kizárólag csakis televér-méneket lehetett a tenyésztésre igénybe venni. Végre és sok küzdelem után ezen elv következetes és makacs keresztülvitele meghozá a várt eredményt s ma már jogosan lehet talán e ménesről azt állítani, mik ép a tenyésztés ugy egyik, mint a másik irányban is azon fokra emelkedett, mely foknak már nem is tökéletesítése, de csupán jelen állapotban való fentarthatása képezi a kormány feladatát. A televér-tenyésztés sarjai az állam részére meg nem tartatnak, hanem egyéves korukban elárvereztetnek s csak a versenypálya befejezte után vásároltatnak vissza, annak jobb ménpéldányai az országos lótenyésztés érdekének. Az igy elárverezett egyéves televéreknek átlagárai a múlt tized első felében 5—600 frtra, a második felében 1,500—2,000 frtra, de már e tized folyamán 3,500—4,000 frtra teendők ; azon megjegyzéssel, hogy ez utóbbi átlagáraknál egyes csikók 10,000—15,000, sőt 13,000 írttal is fizettettek, 800—1,000 fr.t lévén a legcsekélyebb érték, mely ismét a kevéssé jelentékenyebb példányokért adatott. A félvér sarjainak feladata ugyanaz, mint a többi ménesekben, ugyanis a fiatal kanczák java a ménesanyag pótlására, a sikerült és ép méncsikók kivétel nélkül az országos tenyésztés használatára osztatnak be, míg a másodrendű kancza-anyag 47* éves korában nyilvános árverésen értékesíttetik, a kis számra tehető selejt mének pedig kiheréltetvén, használati lovakkép osztályoztatnak. A kisbéri ménes félvér fiatal ménjei az ország azon vidékei számára használtatnak, hol a tenyésztők kezében már nemesebb anyag létezik, s hol a tenyésztők jól tudják és ismerik, miszerint a csikó és fiatal lónak gondos ápolása és kellő tartása megszokta tériteni a takarmány értékét és a fáradságot s igye fiatal mének legnagyobb része Somogy, Tolna, Fejér, Komárom, Veszprém és Csongrád vármegyék tenyésztésének adatik át. A kisbéri fél- vagy jobban mondva magas vérű mének után tenyésztett anyag leginkább katonatiszti, valamint fényűzési, kocsi- és hátasióképen használható, melynek értéke az emiitett vármegyék szegényebb sorsú tenyésztőinél is gyakran felrúg 600—1000 frtra. A hadügyminisztériumtól átvett intézetek között csakis a bábolnai ménes anyagáról lehet azt állitani, hogy az nem részesült azon megfelelő tartásban és ápolásban, melyben egy öntudatosan vezetett ménesnek, annyival inkább egy állami ménesnek okvetlenül részesülnie kell. Mig tehát a szakszerű ápolás és tartás következményei félreismérhetők nem is lehettek, másrészt tagadhatatlan az, miszerint egy körülmény ismét dúsan pótolta"az emiitett okból észlelhetett hátrányokat. A bábolnai ménesben ugyanis az arabvér volt képviselve, s itt sokkal kevesebb természetellenes vérkeverési kisérlet foganatosittatott, mint a másik két ménesben; mert ha itt-ott
