Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
390. szám. 63 •elv is, melylyel a kormány intézkedéseit megtenni kezdette s melylyel intézkedéseit mai napig is következetesen folytatja. Az országos tenyésztésnek alapforrását az átvett három, úgymint: a mezőhegyesi, kisbéri és bábolnai ménesintézet képezvén, mindenekfelett ezen intézetek állapotát kellett szemügyre venni, gondosan mérlegelvén azt, hogy az egyes ménesekben talált anyag mennyiben képezi méltó forrását az országos tenyésztésnek, avagy mennyiben szükség ott változásokra törekedni, hogy a kitűzött czél elérésére a helyes eszköz fellelhető legyen. Habár az emiitett ménesek anyagában tagadhatlanul értékes alapot nyert is az ország, mégis nagy teendő várt a kormányra, hogy a hazai lótenyésztés öntudatos fejlesztése •érdekében ezen anyagnál a kitűzött czél elérésére igényelt törzsek tiszta megállapodott fajtákban álljanak rendelkezésre. A mezőhegyesi ménesben külön törzs-tenyésztéssel kezelt csoportok találtattak Tigyan, de ezek nagy része jó szándékú, azonban mindenesetre czélt tévesztett intézkedés folytán oly tenyésztési kísérleteknek voltak kitéve, mely kísérleteket gyorsan megszüntetni s a tenyésztést határozott és következetes irányra terelni sürgős feladattá vált. Miután ezen dús tenyészettel biró ménes-területen oly fajtájú törzsek is találtattak, melyek eredetileg nem a bő televényű vidékek szülöttjei, természetes, hogy itt jellegükből és különleges előnyeikből kivetkőztek s igy nem adhatták a tenyésztés igényének azon példányokat, melyeket ezen tenyésztési igény a különleges viszonyokkal biró vidékekre nézve, méltán követelt volna. Teendőjévé vált tehát a kormánynak e tekintetben a viszonyok engedte gyorsasággal intézkedni s igy történt, hogy a Mezőhegyesen testsúlyra és nagyságra kedvezően fejlődött, de szívósságát és kitartósságát hasonló mérvben vesztett keleti jellegű törzs, onnan az aránylag jobban megfelelő bábolnai ménesbe, a hasonló előnytelen változást szenvedett karsti törzs pedig az időközben alakított fogarasi ménes területére lett áthelyezve, hol két nemzedéken át tökéletesen a várt és várhalott egyensúlyt vissza is nyerte s ma ott teljesen megfelelni látszik természetes feladatának. Ez által csakis azon törzsek maradtak Mezőhegyesen, melyek kifejlődésére az ottani -égalji és talajviszonyok minden irányban előnyösek, természetes, hogy az eredmény a várakozásnak végre megfelelt. E ménesben jelenleg mind a négy létező törzs a termetesebb, de e mellett kellő mozgékonysággal biró fajtákhoz tartozik s részben televér, részben félvér mének által tökéletesítve, ma már is oly anyagot képes az országos tenyésztés érdekének szolgáltatni, mely hazánk mindazon terein, hol az égalji és talajviszonyok a ló termetességének biztosítására -elegendő alapot nyújtanak, oly sarjakat képes előállítani, melyek, míg egyrészt gazdasági, valamint honvédelmi tekintetben is az ez irányú követelményeknek bizton megfelelnek, egyúttal oly anyagot is képviselnek, mely az irántuk támadt bő kereslet folytán a tenyésztőknek íáradságuk jutalmát anyagilag is biztosítja. E ménesnek nagyobb testű ménpéldányai leginkább Temes, Torontál, Bács-Bodrog, Győr, Mosón, Sopron, Vas és Pozsony vármegyék tenyésztésének engedtetnek át, mig a közepesebt) termetűek az ország egyéb televényes talajjal biró vidékei számára osztatnak be. Míg tehát a mezőhegyesi ménes sarjaiból az országos tenyésztésnek átadott mének egy negyede az úgynevezett hámos kocsis, vagy elevenebb vérű gazdasági munkás ló jellegével minősíthető,, addig ugyanezen sarj három negyede oly egyedekből áll, melyek egyaránt képesek mind katonai, mind gazdasági czélokra is teljesen megfelelő nemzedéket előállítani. Habár szorosan véve a mezőhegyesi ménes anyaga nem mondható az állam birtokában levő ménesek között a legnemesebbnek és egyedileg pénzre legértékesebbnek, tagadhatatlanul mégis ezen ménesnek anyaga bir a jelenben és birand a jövőre nézve is a legnagyobb fontossággal -az országos lótenyésztés érdekére nézve.
