Képviselőházi irományok, 1887. XIV. kötet • 374-413. sz.
Irományszámok - 1887-390. Törvényjavaslat, a mezőrendőrségről
62 390. szám. III. FEJEZET. Az állattenyésztésről. A gazdaságra oly fontos állattenyésztés az országnak a legutóbbi harmincz évben lefolyt közgazdasági átalakulása folytán nem fejlődött ugy, a miként azt az ország mezőgazdaságának helyes átalakulása szempontjából kivánni, sőt követelni lehetne. A földterületnek aránylag nagyobb mértékben a gabnaneműek termelésére történt fölhasználása, a legelőterületeknek fölosztása és szántókká átalakítása, sőt sok tekintetben az árak hanyatlása, főkép a gyapjú árának csökkenése, végül a marhavész és az 1863-iki aszályos idők mind oda hatottak, hogy az állattenyésztés fejlődése nem tartotta azt a lépést, a melyet az ország mezőgazdasági haladásával és a. szabad gazdálkodás rendszerével kivánni lehetett volna és elérni is kellett volna. Ily körülmények közt a kormány a lótenyésztés terén már 1869. óta erélyesebben lépett közbe a magán gazdálkodás gyámolitására és 1880. óta a marhatenyésztés, utóbb a juh- és sertéstenyésztés terén is, és pedig nemcsak útmutatásul, hanem mint kezdeményező: a tenyészállatok importálása, fölnevelése és a községeknek szétosztása által támogatólag, valamint példa-adólag is közreműködött az állattenyésztés lenditésén. A kormány ebbeli tevékenységének megismertetése czéljából az álattenyésztés terén az eddig történteket a következőkben vagyok bátor röviden előadni. A földmivelési ministerium az országos lótenyésztési ügy vezetését s a magyar korona területén létező lótenyészintézetek igazgatását (kivéve a Horvátország tenyésztésére szolgáló méntelep kezelését) 1869. év január 1-én vette át a közös hadügyministeriumtól. Tudatában az ügy fontosságának, mindenekelőtt az ügyek kormányzatának módozatára s a tenyésztés szakszerű vezetésére nézve kellett határozott alapelveket felállitani, hogy ezek szellemében tovább haladni lehessen. Tisztában levén az iránt, hogy a kitűzött czél érdekében üdvös és sikeres eredményt csak ugy lehet létesiteni, ha ezen ügyvezetéshez a ministerium az érdekelt közönséget is bevonja, s ha magának az érdekeltek sorából alkotott segédkezést biztosit, legelsőbben is minden törvényhatóság területére nézve egy 1 ó t e n y é s z t é s i bizottság szervezését tartotta szükségesnek ; ezen bizottságok az egyes törvényhatósági területek lótenyésztési igényeit a ministerium előtt felderíteni, azok érdekét a kormány előtt képviselni, a ménesintézetek közegeit működésükben támogatni, az intézkedések foganatositásának ellenőrzése által segédkezni, a tenyésztőket tanácscsal ellátni s a kormány törekvéseiről felvilágosítani voltak hivatva. Ezen bizottságok megalakítását a ministerium oly törvényhatóságok területén, hol gazdasági egyesületek léteztek, ezen egyesületekre, ott pedig, hol ily egyesületek szervezve még nem voltak, az illető törvényhatóságok közönségére bizta. Ezen az alapon lettek azután megválasztva az illető bizottságok, melyek mindegyikének egy elnök lett vezetőjéül kijelölve, ki mint ilyen lépett közvetlen érintkezésbe minden lótenyésztési kérdésre nézve a központi felsőbb hatósággal. Midőn e bizottságok a vidékekre nézve teljesen szervezve lettek, szükségesnek látta a; ministerium ezeken kivül még egy szűkebb központi választmányt is alakitani, meghiván ebbe az ország egyes nagyobb vidékeinek jelentékenyebb szakértő tenyésztőit. Ezen intézkedés által közössé és általánossá tevén az ügyek kezelését, eléretett azon czél,. hogy a lótenyésztési kérdések kormányzása ne egyoldalúlag és az intézkedések merev központosítása által, de az érdekeltek meghallgatása és közreműködése mellett vezettessék. A közérdek óhajtása és a közkivánalom kijelentett igényének számbavételével lett tehát megállapitva azon*
